05. rész - A nyertes kap egy csókot tőlem

-Jól érzitek magatokat? - kérdezte az egyik srác, aki tengerkék szemeivel jól átfésült engem.

-Hát, eddig minden oké, de nem mondhatnám, hogy nagyon állat a buli - mosolyogtam.

-Gyertek velünk, akkor garantáljuk a jó bulit - mondta, majd átölelte a vállam.

-Csak ketten jöttetek? - kérdezte a lány, aki velük jött.

-Igen, régóta el akartunk jönni, és most végre sikerült - mondta Rachel kedvesen. -Veletek mi a helyzet? - nézett körbe.
-Mi általában minden nyáron eljövünk valamelyikre, és higgyétek el, eddig mindegyik zsír volt - szólalt meg a másik fiú, aki legalább két fejjel magasabb volt nálam.
-Hé, milyenek a felhők odafent? - mosolyogtam.
-Királyak, megnézed? - mondta, majd egy pillanat alatt megfogott, és már a nyakában is voltam. A combjaimat fogta, hogy ne essek le, de amennyire ügyetlen vagyok, inkább megkapaszkodtam barna hajában. Gondolom elcsesztem szegénynek a jól beállított frizuráját, de valamiben meg kellett kapaszkodnom, na..

-Jézus - szédültem el, de jó érzés volt fent a magasban ülni. -Huh, tök jó - vigyorogtam, miután lerakott a földre.
-Mondtam - mosolygott a srác, majd megigazította a haját.
-Mondták már, hogy gyönyörű vagy? - jött mellém a harmadik fiú.
-Nem igazán - vakargattam a tarkómat.
-Tényleg? Pedig az vagy - mosolygott. -Megiszunk valamit? - fogta meg a karomat, majd a válaszomat meg nem várva elhúzott a bárpultig. -Két whisky-t! - kérte a pultost.
-Hohó, én nem iszok whisky-t - néztem rá.
-Nem is neked lesz, hanem nekem - vigyorgott, majd miután megkapta az italát, azonnal megitta mind a kettőt. Jól bírja.. -Te mit kérsz?
-Khm, semmit - válaszoltam. Inkább visszamentem a többiek társaságába.
-Ne haragudj Doug-ra.. egy kicsit.. - kezdte a magas srác.
-Nincs semmi baj, szórakozni jöttem - mosolyodtam el. Ezután bemutatkoztunk egymásnak (egyébként hatan vannak összesen). A kedves lánynak, akinek egyébként szőkésbarna, derekáig érő haja, virító, zöld szemei vannak, Lisa a neve. A magas, barna, bezselézett hajú, mogyoróbarna szemű srácnak Matt. A whisky-s, fekete hajú, és fekete szeműnek Doug. A fiú, akinek barna haja, tengerkék szeme van, és átölelte a vállam, Brook. És ezen kívül még egy lány és egy fiú van köztük, akik valószínűleg együtt vannak, ugyanis amióta a társaságukban vagyunk, el sem engedték egymás kezét, ők ilyen emo stílusúak (asszem), mind a kettőnek fekete szembelógós haja van, a lánynak kék szemekkel, a fiúnak pedig zöld szemekkel, Leo és Cara. Miután sikerült valamennyire megjegyeznem a neveket, elindultunk a térkép felé. Sok helyre ki volt rakva, hogy ne egyetlen egy helyre kelljen mindenkinek mennie, és megkeresnie azt, amit meg akar keresni. Rengeteg helyen osztogatták a szórólapokat is mindenféle programokra a fesztiválon belül. Vettünk el párat, már a térképet próbáltuk átvizsgálni kevesebb sikerrel, ugyanis többen is keresgéltek. Összesen négy színpad volt, az elnevezésük; Egyes, Kettes, Hármas, Négyes, tehát könnyű volt megjegyezni, mellesleg a színpadoknál ki voltak rakva a számok, tehát, ha ott vagyok, nem tudom eltéveszteni (remélhetőleg). Ki volt jelölve a sátoroknak kijelölt terület, ugyebár a színpadok, a standok, a mosdók.. Most, hogy így sorolom, el kéne mennem, meglátogatni a mosdót..
-Eljössz velem vécére? - böktem meg Rachel-t.
-Jaa, nekem is kell - mondta, majd mosolyogva elindultunk, miután szóltunk a többieknek, hogy itt várjanak minket, mindjárt jövünk.
Pár perc séta után végre megtaláltuk a mosdót, de mikor megláttuk, helyben elájulhattunk volna, akkora sor kígyózott. Beálltunk a legvégére, majd beszélgetni kezdtünk.
-Na, majd holnap csak beérünk - nevetett Rach.
-Addig tuti, hogy nem bírom ki - nevettem én is. Hozzánk csapódott két lány, akik szintén most jöttek, és a nagy sorról panaszkodtak.
-Fú, szerintem soha nem jutunk be - mondta az egyik mérgesen.

-Hát, ha fél óránál hamarabb nem jutok be, elvégzem a dolgomat a fűben, leszarom - röhögött a másik lány. -Mióta álltok itt? - kérdezte tőlem.
-Mi is most jöttünk, de ez kibírhatatlan - kezdtem én is a panaszkodást, majd Rachel is elkezdte. Oké, jó kis panaszkodós társaság voltunk, valószínűleg, aki körülöttünk volt, forgatta a szemeit, és arra kérlelte Istent, hogy hallgassunk el, és juthasson már be. Aztán miután kipanaszoltuk magunkat, elkezdtünk beszélgetni. Amúgy az egyik csajnak barna haja volt, a másiknak pedig szőke, az egyiknek barna, míg a másiknak zöld szemmel párosítva, a nevük pedig Abby és Kat.
Fél óra leteltével hál' Istennek már csak két ember volt előttünk, ezért már hamar sorra kerültünk. Miután mindannyian végeztünk, együtt indultunk megkeresni a társaságunkat az egyik térképnél. Tudtuk az utat, de mégsem. Közben belebotlottunk két srácba is. Legalábbis Rachel szó szerint belebotlott az egyikbe.
-Úú, bocsi, nem néztem a lábam elé - mondta Rachel, majd megpillantotta a fiút, aki nem más volt, mint a pizzázóból az egyik vendég, akivel 'randizott'.
-Rachel? - mosolyodott el azonnal a fiúcska.
-Chris? Ó, istenem, lehet ennél jobb ez a nap? - sóhajtott.
-Még emlékszel a nevemre? - örült. -Bocsi, a múltkoriért, eléggé nyomulós voltam - vakargatta a tarkóját. Na, ez igaz, öcsi!
-Öh, semmi baj - jópofizott, majd elköszöntek egymástól. -Te jó isten! Minden ma történik, ugye? Te találkozol a helyes, piercinges hercegeddel, én meg találkozom.. CHRIS-SZEL! Az a pizzázó valószínűleg nagy mágiával bír.. - kiabált.
-Ugye? Pontosan erre gondoltam én is! Miért? Miért tűnik fel újra az az alak? Mostantól akárhova megyek, meg fog jelenni váratlanul? Ez egy véletlen, vagy ő már tudta, hogy ide jövök? Te jó ég! Nem akarok vele beszélni! - csúszott ki a számon.
-Kiről is beszéltek? - mosolygott Kat.
-Hát.. ahhoz hogy eljussunk ide, pénz kellett hozzá, tehát nekiálltunk dolgozni egy pizzázóban. És itt mind a ketten találkoztunk valakivel, akinek tetszettünk, csak az a különbség, hogy Rachel még randizott is vele, mármint nem akaratából.. nem volt választása, és nekem meg feltűnően flörtölt és még a számát is megadta! Borzalom! És most az a gyerek a mellettünk lévő sátornál fog szunyókálni, és három napig minden reggel neki fogok köszönni 'Jó reggelt'-et, mert gyakorlatilag a sátorszomszédom, és valószínűleg Rachel is sokszor bele fog botlani ebbe a srácba, és valószínűleg ott is lesz valami, és... huh - fújtam ki magam, miután egy szuszra elmondtam mindent.
-Rachel azt mondta, hogy az a fiú a pizzázóból, akiről te beszélsz, helyes, és a társaságodat keresi.. akkor nem értem - nézett furcsán Kat.
-Ja, és azt mondtad, Rachel randizott azzal a sráccal, akaratán kívül. De totál odáig van érted, Rach, és tök helyes! - áradozott Abby. Amiket a lányok mondtak, egy kicsit elgondolkodtattak minket.. de csak egy kicsit, utána kitörtünk.
-Mert nem jön be! Ez a srác ragaszkodó típus, és én nem bírom azokat, mert megfújtanak a szeretetükkel, és lélegezni sem lesz időm mellette. Aranyos, de nem hozzám illő! - kiabált Rachel.
-Nem ismerem, nem bízom benne! Senkiben sem bízom, akit nem ismertem meg teljes mértékben! Tudjátok, miért? Mert rengeteg csalódás ért, és nem bírok a csalódásokkal! Ha ez a srác fontos lesz nekem, onnantól vége! Fontos lesz, megszeretem őt, megbánt, és szia, újra, csalódás! Nem akarom, hogy fontos legyen nekem - kiabáltam, majd a végére már halkabban beszéltem, és az utolsó mondatot nem hallották, de nem érdekelt. -Csak tudjátok, még mi a baj? Leszarom az összes fiút, mert én ide bulizni jöttem, és én felejthetetlen nyarat akarok! - kiabáltam hangosan mosolyogva, majd ők is elmosolyodtak. Végül nem érdekelte egyikünket se a társaság, akiket otthagytunk a térképnél, tök mindegy, mert valószínűleg már nem is voltak ott, hanem ők is elindultak bulizni. Tehát, elindultunk az egyik bárba, ahol mindannyian kértünk egy whisky-t. Igen, néhány órája még elutasítottam Doug-tól, amit igazából magának vett, de most már talán jó ötletnek találom. Szóval, a Kettes színpadnál volt egy nagyobb bár, ahol bentre is lehetett menni. Bent leültünk az egyik asztalhoz, majd néhány perc múlva hozták is a whisky-ket. Egycsapásra megittam a pohárból, majd újat kértem. Hirtelen megszólalt a telefonom.
-Rach, apa az! - ijedtem meg, de igazából nem volt miért, mert ide bulizni jöttünk, és.. talán amiről nem tud, az nem is fog fájni. Felvettem a telefont.
Jason: Szia, kislányom! Hogy érzed magad?
Én: Ó, szia apu! Nagyon király, eddig minden, mit csinálsz?
Jason: Hát.. elárasztott a sok papírmunka, és mielőtt belekezdtem volna, gondoltam felhívlak. Ne felejtsd felhívni a nagyit, mert aggódni fog. Te mit csinálsz?
Én: Rendben, holnap majd felhívom.. 
Jason: Mit csinálsz?
Én: Én.. öö, ülök! Igen, épp a sátram előtt ülök, és Rachel-lel beszélgetek...
Rachel: Haliii! Jelentkezünk innen, a fesztiválróól!
Jason: Szia, Rachel! Látom, jól szórakoztok, úgyhogy leteszem.. Sziasztok, puszi
Én, Rachel: Szia, puszii
-Hú - mosolyogtam Rachel-re, majd egy pacsival díjaztuk sikerünket. Nem akkora nagy szám egy kis whisky, dee... apu nagyon aggódó tud lenni!
Végre meghozták az újabb italt, amit újra lenyomtam egyre.
-Lassabban! - mondta Kat.
-Még a végén berúgsz - mosolygott Abby.
-Hagyjátok, jól érzi magát - vigyorgott Rach, majd ő is egyre lenyomta.

*Will szemszöge
Mikor elindultam szórakozást keresni, a színpadoknál kötöttem ki, ahol mindegyik meg volt számozva, azt hiszem, négy volt belőlük. Mindegyiknél volt egy-egy szórakozás. A Hármas színpad mellett festeni lehetett, és mivel csak lányok festettek, be is szálltam. Odaugrottam az egyikhez, aki hátulról elég ismerős volt.
-Szia - mosolyogtam, majd rám nézett. -Aurora! Meg sem ismertelek - mosolyogtam tovább.
-Szia, Will! - mosolygott.
-Mekkora szerencse lehet, hogy újra találkozunk, nem? - vetettem be magam.
-Igen, tényleg az. Azt hittem, hogy már nem foglak látni - nézett aranyosan szemeimbe. Hű, a nyitás előtt még nem volt ennyire beindulva, így könnyebb a dolgom.
-Én bízok a szerencsémben - kacsintottam. -A barátnőid már megint elkószáltak valahol? - váltottam témát.
-Csak elmentek italért, de azt hiszem, mindjárt jönnek, és ők is beszállnak a festésbe - mosolygott. -És a te haverjaid?
-Fogalmam sincs. Valahol biztos - nevettem.
-Jó estét mindenkinek! Tehát, térjünk a lényegre. Ki vállalná, hogy lefessék őt? - nézett körbe a nő.
-Hé, te mehetnél, itt úgy is unatkoznál - böködött, mire beleegyeztem, és a nő mellé álltam.
-Én vállalnám, ha lehet róla szó - mosolyogtam.
-Rendben, mi a neved? - méregetett mosolyogva.
-William, de a dögös lányoknak csak Will - kacsintottam. Hirtelen nem tudta, hogy hogyan hívjon, ezért megkönnyítettem feladatát. -Will - vigyorogtam.
-Jó, jó.. Akkor fessétek le Will-t, nagyjából derékig - mondta, majd ekkor a derekamra mutattam a gyengébbek kedvéért. -Fél órátok van rá, aki a legszebben festi le, az..
-Az kap egy csókot tőlem - kacsintottam vigyorogva.
-Öhh, oké, ez már privát dolog, de amit mi adunk nyereményt, azok kuponok lesznek a fesztiválra, márpedig olyasmi, hogy ingyen ehetsz-ihatsz, vagy hasonló.. - mondta a nő. -Óra indul.
Elkezdtek lefesteni engem (hű, jó érzés), bár eléggé tartottam attól, hogy fél óráig egy helyben kell álldogálnom szótlanul. Mindenfelé pillantgattam, a lányok egyfolytában néztek, és mosolyogtak.
-Ki ne felejtsétek a piercingemet - mutattam a számra. Aurora-ra pillantottam, aki szélesen rám mosolygott, majd tovább festett. Szép lány, és jófej, de.. nem hozzám való. Aurora-hoz egy intelligens, jófej, vicces pasi kell (bár ez megvan bennem is), viszont olyan, aki szereti őt, és nem bassza át. Wow, Cloe elég jól megismert egy ránézéssel. Mit is mondott? "Ha könnyen megbízol az emberekben, átbasznak. Először meg kell bizonyosodnod arról, hogy egyáltalán megéri-e"... még mindig nem értem, pontosan mit takar ez a mondat. Nem bonyolult, de mégis az! Ne bízzunk az emberekben? Ne bízzunk meg könnyen az emberekben? Bizonyosodjunk meg arról, hogy megéri-e, ha átvernek? Bizonyosodjunk meg arról, hogy megéri-e egyáltalán megismerni? Vajon megérte azoknak a lányoknak, akikkel szórakoztam? Megéri nekem ezt csinálnom? Talán kereshetnék egy normális lányt, akit szerethetek.. komolyan. Egyszer történt ilyen, de.. nem szívesen gondolok rá. Mire észbe kaptam, vége lett a fél órának. Nem is volt hosszú, és annyira nem is unatkoztam. El voltam magamnak a gondolataimmal. Kihozták a nagy vászonokat, amikre festettek. Valahogy mindegyik szépen volt kidolgozva, gondolom azért jelentkeztek, mert van tehetségük is hozzá. Bezzeg, én. Mihez is értek? Talán csak a gitározáshoz, de ahhoz is csak amatőr-féle módon..
-Annyira bele voltál merülve gondolataidba - súgta füleimbe Aurora. -Mire gondoltál? - susogta tovább, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Remélem a tiéd lett a legszebb - vigyorogtam, majd a szemébe néztem. Gyönyörű, csillogó, kék szemei voltak. Valahogy most nem ment. Az előbbi gondolataim.. elrántottam a szemem, majd újra nézni kezdtem a képeket.
-Talán féltékeny lennék, ha mást csókolnál meg. Az baj? - suttogta fülembe. Ó, anyám, ezt elbasztam. Visszanéztem mélyen a szemébe. Próbáltam leszűrni az érzéseit, hogy mire gondol. Hogy ő a komolyabb lány, aki komoly kapcsolatot akar, vagy a könnyen kapható lány, aki semmit nem akar, csak mindent. Le tudtam szűrni, hogy komoly, ezért újra a képeket vizsgáltam. Totál idiótának nézhet, hogy egyszer a szemébe nézek és gondolkodom, másszor pedig a képeket bámulom.
-Ki csinálta ezt a képet? - mutatott a nő Aurora festményére, aki azonnal jelentkezett, és végül persze, hogy ő nyerte meg. Ha eldöntöm, hogy nem baszom át, sokkal előrébb kellene eldöntenem, mert így esélytelen az egész. Na, egye-fene, nekem nem árt egy ilyen dögös lánytól egy ártatlan csók.
Miután átvette a kuponokat, elkezdtünk sétálni, én mellette hurcoltam a festményét, amin én voltam.
-Mikor akarod megkapni az ajándékod? - néztem rá.
-Most? - mosolygott.
-Ó, tudod mit, először menjünk, és tegyük le a sátradhoz, mert ez a vászon annyira nehéz, amennyire nagy - panaszkodtam, majd kuncogott egyet, végül beleegyezett. Végre lerakhattam a festményt, majd leültem a sátra előtti pokrócra. Ő leült mellém, és engem figyelt. Belém esett, ezt jól elcsesztem. Váltok vele egy gyors csókot, majd azt mondom, el kell mennem a mosdóra, és elmenekülök. Igen, ez teljesen jó terv! Okos vagy, Will, bíztam benned!
Ránéztem, majd egyre közelebb hajoltam. Aurora lehajtotta a szemeit, ajkaink pár milliméterre voltak egymástól, majd összeértek, lágyan megcsókoltam. Miután elhúzódtam tőle, kijelentettem, hogy megyek a mosdóra, és megegyeztünk, hogy találkozunk holnap tíz órakor az Egyes színpadnál. Ez remek. Na, jó. Újra elindultam valami szórakozást keresni. Elővettem a telefonomat, amin több nem fogadott hívás is várt, anyától és a srácoktól. Anyával holnap beszélek, a fiúkat meg majd úgyis látom a sátraknál. A Négyes színpadnál felfedeztem, hogy tábortüzet gyújtottak, és köré ültek rengetegen. Már besötétedett, ezért tök szépen nézett ki az egész. Mint a filmekben. Csak innen hiányzott a gitározás vagy éneklés. Várjunk, én tudok gitározni (egy kicsit).. elfutottam a sátramhoz, ahol sikeresen megtaláltam a gitártokomat, benne a bazinagy gitárommal. Visszamentem a színpad mellé, majd leültem a körbe.