A Négyes színpadnál felfedeztem, hogy tábortüzet gyújtottak, és köré
ültek rengetegen. Már besötétedett, ezért tök szépen nézett ki az egész. Mint a
filmekben. Csak innen hiányzott a gitározás vagy éneklés. Várjunk, én tudok
gitározni (
Visszamentem a
színpad mellé, majd leültem a körbe.
-Megengeditek? - mosolyogtam. Mindenki bólogatott, vagy hangosan helyeselt. Elkezdtem játszani a Little Things-t, mert tudtam, hogy ezt elég sokan ismerik. A gitárszóló után elkezdett énekelni az egyik lány. Elég jó hangja volt, nem tagadhatom. Mosolyogva pengettem a húrokat, ő pedig beleélte magát a dalba. A refrénnél átváltott a másik lányra, aki szintén nagyon jól énekelt, majd újra ő kezdett bele a sorokba. Úgy gondoltam, megpróbálkozom, ezért intettem nekik, hogy a következőre én jövök. Vették a lapot.
"I know you never love the sound of your voice on tape you never want to know how much you weigh you still have to squeeze into your jeans, but you're perfect to me.."
Még nem sokat énekeltem, de valahogy ez a szám mindig magával ragad, érzem, amit énekelnek. Uff, de nyálas.. Will, moderáld magad, mert ez nem te vagy. Mindegy, ettől függően gitároztam tovább, majd a legutolsó refrént együtt énekeltük mindenkivel.
"I won't let these little things slip out of my mouth, but if it's true, it's you, it's you, they add up to, I'm in love with you, and all your little things."
Mire észbe kaptam, mindenki megtapsolta egymást.
-Marha jó voltál - mondta az egyik csaj, aki énekelt.
-Köszi, te is - mosolyogtam. Néha jó jót tenni. Nem a rosszat teszem, hanem rossz irányban érzem magam. Vagyis.. jól érzem magam, de mégsem. Bonyolult az egész.
***
Elmentem néhány lánnyal az egyik bárba, és ittam néhány italt, de nem annyit, hogy megártott volna. Szerencse, hogy jól bírja a szervezetem a piát.. Szóval aztán pár óra elteltével (vagy több, ugyanis hajnali három óra volt) visszamentem a tábortűzhöz. Nagy meglepetésemre Cloe ült egymagában.
-Cloe? - néztem rá.
-Ó, helóka! Várj, ki is vagy te? - nézett rám furcsán.
-Öööm, Will a pizzázóból - nyögtem ki. -Mit csinálsz itt? - ültem le mellé.
-Hát, ittam egy keveset, buliztam egy keveset, Rachel pedig felháborodott, mert egy kicsikét jól éreztem magamat - mutatta két ujjával a "kicsikét", majd szomorú arcot vágott.
-Te részeg vagy - állapítottam meg.
-Neeeem, hogy lennék én részeg! Én Cloe vagyok! Hahaa - röhögött. Legalább öt percig csendben ültünk egymás mellett. Észrevettem, hogy kicsit hűvösebb van már.
-Nem fázol? - néztem rá, és rájöttem, hogy bizony fázik.. Kigomboltam az ingemet, majd rátettem a hátára. Persze, nem vagyok olyan hülye, hogy félmeztelenül üldögéljek kint hajnali háromkor, ezért rajtam volt egy sima fekete póló is. Kicsit közelebb húzódtam, majd átkaroltam a vállát, hogy kevésbé fázzon.
-Will - szólalt meg. Igazából egy kilométerről is lehetett érezni a szájából áradó alkoholszagot, de most nem zavart.
-Hm? - néztem rá félszemmel.
-Miért törődsz velem? - hajtotta a fejét a vállamra.
-Részeg vagy, elkél a segítségem - válaszoltam. Újabb pár perc néma csend következett, majd újra megszólított.
-Will - ismételte a nevem. Újra hümmögtem egyet, majd egy újat kérdezett. -Te átvernél engem?
-Mi van, ha igen?
-Akkor hülye vagy - kuncogott. -Tudod miért? Mert egy kicsit bírlak..
-Egy kicsit én is téged - mosolyodtam el. -Ki hitte volna, hogy részegen mondasz el magadról néhány dolgot.. - gondolkodtam.
-Álmos vagyok - ásított egy nagyot.
-Jó, gyere, úgy is ott van a sátrad, ahol nekem - mondtam, majd felállítottam, de állandóan ellenkezett, hogy ő tud maga is menni, majd mikor elengedtem, elesett, szóval kénytelen voltam a hátamra venni. -Na, menjünk, hercegnő - indultam el a hátamon Cloe-val.
-Én királynő vagyok, nem hercegnő - morgott álmosan. Pár percig csendben vittem, majd mikor oda érkeztünk a sátorjához, leraktam a földre. Ebben a pillanatban lépett egyet, és pontosan a sátor kötelére, ezért az leborult.
-Bassza meg - mérgelődtem.
-Nyugi, olyan álmos vagyok, hogy a fűben is elalszom - mosolygott, majd már majdnem hanyatt feküdt a földre.
-Azt hiszed, hagyom, hogy a fűben aludj? Na, most leszek egy kicsit kedves, és megengedem, hogy mellettem aludj - jelentettem ki. Megfogtam a karját, majd behúztam a sátramba. Rögtön lefeküdt, és már aludt is. Ráraktam a takarót, majd mellé feküdtem. Mekkora észkombájn vagyok, hogy egy takarót hoztam, ugyanis egyszemélyes sátort is akartam hozni, de végül kettes lett. Túl sok a véletlen.. Miért vagyok vele ilyen kedves? Abszolút nem is ismerem, csak a jelmondatát próbálom megfejteni, meg egy kicsit bírom is. De nem jelenti azt, hogy nem fogok vele szórakozni. Vagyis, nem tudom. Ajj, miért ilyen nehéz?
Lehunyva tartottam a szememet, de nem tudtam elaludni, egyfolytában gondolkodtam valamin, ami megakadályozta az elalvást.
-Hol vagyok? - kérdezte álmosan. Mikor kinyitottam a szemem, nem hittem el, amit látok. Cloe teljesen közel volt hozzám, már-már a mellkasomon feküdt.
-Mi a szar? - nyitotta fel a szemét. - Te ki vagy? - ijedt meg, majd azonnal felült.
-Will.. a pizzázóból - mondtam. -Emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdeztem aggódva.
-Um, nem - gondolkodott. -Várj, miért vagyok a sátradban, és.. csak nem? - nézett ijedten.
-Neeem, neem! A tábortűznél ültél egyedül részegen, én leültem melléd, beszélgettünk, vagy valami olyasmi, utána a sátradhoz vittelek, de véletlenül a kötélre léptél, és szétesett, úgyhogy kénytelen voltam befogadni téged - magyaráztam.
-Jó, a fő, hogy nem történt semmi.. nem beszéltem hülyeségeket, vagy nem nyomultam rád, ugye?
-Nem, csak annyit mondtál, hogy egy kicsit bírsz engem - mosolyodtam el.
-Ó, oké - mondta, majd copfba rakta a haját. -Nem tudod, hol van Rachel? Mármint akivel jöttem - nézett rám.
-Este azt mondtad, összevesztél vele, mert többet ittál a kelleténél - feleltem, majd kiment a sátorból.
-Ne várj köszönetet - nézett vissza.
-Nem is vártam - motyogtam.
*Rachel szemszöge
Tegnap annyira, de annyira elfáradtam az össze-visszafutkosástól. Egyszerűen lehetetlen. A bárban Cloe részegre itta magát! Hogy tehette ezt? Én is ittam, de nem annyit, hogy ne emlékeznék arra, amiket művelt.. Először is, miután lerészegedett, egy szó nélkül kiment a bárból, és azt kiabálgatta minden egyes fiúnak, hogy szívesen lesmárolná. Az egyik annyira komolyan vette, hogy azonnal eleget tett Cloe kérésének, és megcsókolta.
-Hé, mit képzelsz magadról? - néztem mérgesen a fiúra.
-De hiszen ő mondta - magyarázkodott.
-Húzzál innen, jó gyorsan! Rohadék - kiabáltam, majd elment.
-Jaj, Rachel, olyan kis ártatlanka vagy! Gyere már, bulizni jöttünk ide, nem azért, hogy kiabálj - nevetett Cloe, majd magával rántott. Folyamatosan fogta a kezemet, el sem engedte, miközben futott. Próbáltam hozzám rántani, hogy hagyja abba a futást, sőt, kiabáltam is utána, mint valami idióta, de meg sem állt, mígnem az Egyes színpadhoz értünk, ahol végre megállt.
-Mondd, te edzel, vagy mi a szar, hogy ennyire gyorsan tudsz futni? - néztem rá, miközben kapkodtam a levegőt ki-be.
-Annyira azért még nem vagyok ittas, hogy ne tudjak futni - nevetett. -Te viszont hamar fáradsz - mondta, majd mire lenyugodtam, és normálisan lélegeztem, eltűnt a szemem elől.
-Ó, cseszd meg - morogtam, majd megláttam egyik fiúnál, ezért odamentem. -Gyere már! - fogtam meg a karját.
-Hagyjál - szabadult ki szorításomból, majd a fiúkra szentelte figyelmét.
-Figyu, van barátnőnk - mondta az egyik.
-Jaj, mááár! Egy puszii vagy egy ölelés senkinek sem árthat. Szeretethiányom van - vágott szomorú arcot.
-Cloe, könyörgöm, ne szégyenítsd magad ennél is jobban! Gyere, aludnod kell! - fogtam meg újra a karját.
-Nem hiszem el, hogy ebben a kibaszott világban senki sem kedves senkivel. Annyira elegem van az emberekből! Mindenki átbasz mindenkit, és ez így oké. Nekem nagyon nem oké! - ordibálta teljes hangerővel.
-Cloe, most állj le, amíg nem késő - váltottam át aggódóba.
-Sosem késő - mondta halkan.
-Nézz rám - kértem őt. -Ha nem változtatsz minél hamarabb a dolgokon, késő lesz, érted? Tudom, hogy erre nem fogsz holnap emlékezni, de.. ne hagyd, hogy késő legyen! Hamar cselekedj! És most ha leállsz, máskor is sikerülni fog. De ha nem állsz le, máskor sem fogsz, és akkor esküszöm, még egy rohadt terápiára is elküldelek - szakadt ki belőlem. Sokáig némán nézett, majd megfordult, és elment. Miért megy el? Elfut a problémák elől, amik itt vannak!
Megint utána futottam (szétmegy már a lábam), és újra egy bárban kötöttünk ki, csak most egy másiknál. Leült a bárpulthoz két fiú közé, majd megint whisky-t kért. Miért pont whisky? Miért pont ma? Miért pont most? Miért csinálja ezt?
Oda álltam mögé, majd megint elkezdtem neki beszélni.
-Hagyd abba! Miért csinálod ezt? - néztem rá, de ő csak a "távolba" meredt. -Be kell ezt fejezned, rendben?
-Nincs rendben - nevetett. -Sosem lesz rendben - nézett rám mosolyogva. Feladom.. Már épp elindultam, hogy ott hagyjam őt, mire egy fiú ment oda hozzá.
-Szia - mosolygott aranyosan.
-Csá - köszönt bunkón Cloe.
-Nem akarlak zavarni, de látom, hogy van valami baj.. - kezdte a fiú.
-Sok minden a baj, de nem tudsz segíteni - mondta egyszerűen.
-Nézd, én is voltam már így, de nincs olyan probléma, ami ne lenne megoldható - mosolygott.
-Igazán? - nézett a srácra, majd elröhögte magát. -Részeg vagyok, látod? Menekülök a problémáim elől. Elküldöm a legjobb barátnőmet. Hülyét csinálok saját magamból. Ebben a pillanatban minden késő - válaszolta hangosabban, de a srác tovább beszélt.
-Ha késő lenne, akkor nem állnék itt, és beszélnék neked - nézett rá. -Szeretethiányod van?
-Lehet - válaszolta. -Honnan veszed? - kérdezte kíváncsian. A srác csak elmosolyodott, majd megölelte őt. Én is elmosolyodtam, azt hiszem innentől biztonságban lesz, ezért elmentem a bárból, egyenesen a sátramba. A zaj miatt nehezemre esett elaludni, de egy fél óra után sikerült.
-Cloe? - néztem rá.
-Ó, helóka! Várj, ki is vagy te? - nézett rám furcsán.
-Öööm, Will a pizzázóból - nyögtem ki. -Mit csinálsz itt? - ültem le mellé.
-Hát, ittam egy keveset, buliztam egy keveset, Rachel pedig felháborodott, mert egy kicsikét jól éreztem magamat - mutatta két ujjával a "kicsikét", majd szomorú arcot vágott.
-Te részeg vagy - állapítottam meg.
-Neeeem, hogy lennék én részeg! Én Cloe vagyok! Hahaa - röhögött. Legalább öt percig csendben ültünk egymás mellett. Észrevettem, hogy kicsit hűvösebb van már.
-Nem fázol? - néztem rá, és rájöttem, hogy bizony fázik.. Kigomboltam az ingemet, majd rátettem a hátára. Persze, nem vagyok olyan hülye, hogy félmeztelenül üldögéljek kint hajnali háromkor, ezért rajtam volt egy sima fekete póló is. Kicsit közelebb húzódtam, majd átkaroltam a vállát, hogy kevésbé fázzon.
-Will - szólalt meg. Igazából egy kilométerről is lehetett érezni a szájából áradó alkoholszagot, de most nem zavart.
-Hm? - néztem rá félszemmel.
-Miért törődsz velem? - hajtotta a fejét a vállamra.
-Részeg vagy, elkél a segítségem - válaszoltam. Újabb pár perc néma csend következett, majd újra megszólított.
-Will - ismételte a nevem. Újra hümmögtem egyet, majd egy újat kérdezett. -Te átvernél engem?
-Mi van, ha igen?
-Akkor hülye vagy - kuncogott. -Tudod miért? Mert egy kicsit bírlak..
-Egy kicsit én is téged - mosolyodtam el. -Ki hitte volna, hogy részegen mondasz el magadról néhány dolgot.. - gondolkodtam.
-Álmos vagyok - ásított egy nagyot.
-Jó, gyere, úgy is ott van a sátrad, ahol nekem - mondtam, majd felállítottam, de állandóan ellenkezett, hogy ő tud maga is menni, majd mikor elengedtem, elesett, szóval kénytelen voltam a hátamra venni. -Na, menjünk, hercegnő - indultam el a hátamon Cloe-val.
-Én királynő vagyok, nem hercegnő - morgott álmosan. Pár percig csendben vittem, majd mikor oda érkeztünk a sátorjához, leraktam a földre. Ebben a pillanatban lépett egyet, és pontosan a sátor kötelére, ezért az leborult.
-Bassza meg - mérgelődtem.
-Nyugi, olyan álmos vagyok, hogy a fűben is elalszom - mosolygott, majd már majdnem hanyatt feküdt a földre.
-Azt hiszed, hagyom, hogy a fűben aludj? Na, most leszek egy kicsit kedves, és megengedem, hogy mellettem aludj - jelentettem ki. Megfogtam a karját, majd behúztam a sátramba. Rögtön lefeküdt, és már aludt is. Ráraktam a takarót, majd mellé feküdtem. Mekkora észkombájn vagyok, hogy egy takarót hoztam, ugyanis egyszemélyes sátort is akartam hozni, de végül kettes lett. Túl sok a véletlen.. Miért vagyok vele ilyen kedves? Abszolút nem is ismerem, csak a jelmondatát próbálom megfejteni, meg egy kicsit bírom is. De nem jelenti azt, hogy nem fogok vele szórakozni. Vagyis, nem tudom. Ajj, miért ilyen nehéz?
Lehunyva tartottam a szememet, de nem tudtam elaludni, egyfolytában gondolkodtam valamin, ami megakadályozta az elalvást.
Július 21. - Kedd
Reggel Cloe morgására ébredtem fel.-Hol vagyok? - kérdezte álmosan. Mikor kinyitottam a szemem, nem hittem el, amit látok. Cloe teljesen közel volt hozzám, már-már a mellkasomon feküdt.
-Mi a szar? - nyitotta fel a szemét. - Te ki vagy? - ijedt meg, majd azonnal felült.
-Will.. a pizzázóból - mondtam. -Emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdeztem aggódva.
-Um, nem - gondolkodott. -Várj, miért vagyok a sátradban, és.. csak nem? - nézett ijedten.
-Neeem, neem! A tábortűznél ültél egyedül részegen, én leültem melléd, beszélgettünk, vagy valami olyasmi, utána a sátradhoz vittelek, de véletlenül a kötélre léptél, és szétesett, úgyhogy kénytelen voltam befogadni téged - magyaráztam.
-Jó, a fő, hogy nem történt semmi.. nem beszéltem hülyeségeket, vagy nem nyomultam rád, ugye?
-Nem, csak annyit mondtál, hogy egy kicsit bírsz engem - mosolyodtam el.
-Ó, oké - mondta, majd copfba rakta a haját. -Nem tudod, hol van Rachel? Mármint akivel jöttem - nézett rám.
-Este azt mondtad, összevesztél vele, mert többet ittál a kelleténél - feleltem, majd kiment a sátorból.
-Ne várj köszönetet - nézett vissza.
-Nem is vártam - motyogtam.
*Rachel szemszöge
Tegnap annyira, de annyira elfáradtam az össze-visszafutkosástól. Egyszerűen lehetetlen. A bárban Cloe részegre itta magát! Hogy tehette ezt? Én is ittam, de nem annyit, hogy ne emlékeznék arra, amiket művelt.. Először is, miután lerészegedett, egy szó nélkül kiment a bárból, és azt kiabálgatta minden egyes fiúnak, hogy szívesen lesmárolná. Az egyik annyira komolyan vette, hogy azonnal eleget tett Cloe kérésének, és megcsókolta.
-Hé, mit képzelsz magadról? - néztem mérgesen a fiúra.
-De hiszen ő mondta - magyarázkodott.
-Húzzál innen, jó gyorsan! Rohadék - kiabáltam, majd elment.
-Jaj, Rachel, olyan kis ártatlanka vagy! Gyere már, bulizni jöttünk ide, nem azért, hogy kiabálj - nevetett Cloe, majd magával rántott. Folyamatosan fogta a kezemet, el sem engedte, miközben futott. Próbáltam hozzám rántani, hogy hagyja abba a futást, sőt, kiabáltam is utána, mint valami idióta, de meg sem állt, mígnem az Egyes színpadhoz értünk, ahol végre megállt.
-Mondd, te edzel, vagy mi a szar, hogy ennyire gyorsan tudsz futni? - néztem rá, miközben kapkodtam a levegőt ki-be.
-Annyira azért még nem vagyok ittas, hogy ne tudjak futni - nevetett. -Te viszont hamar fáradsz - mondta, majd mire lenyugodtam, és normálisan lélegeztem, eltűnt a szemem elől.
-Ó, cseszd meg - morogtam, majd megláttam egyik fiúnál, ezért odamentem. -Gyere már! - fogtam meg a karját.
-Hagyjál - szabadult ki szorításomból, majd a fiúkra szentelte figyelmét.
-Figyu, van barátnőnk - mondta az egyik.
-Jaj, mááár! Egy puszii vagy egy ölelés senkinek sem árthat. Szeretethiányom van - vágott szomorú arcot.
-Cloe, könyörgöm, ne szégyenítsd magad ennél is jobban! Gyere, aludnod kell! - fogtam meg újra a karját.
-Nem hiszem el, hogy ebben a kibaszott világban senki sem kedves senkivel. Annyira elegem van az emberekből! Mindenki átbasz mindenkit, és ez így oké. Nekem nagyon nem oké! - ordibálta teljes hangerővel.
-Cloe, most állj le, amíg nem késő - váltottam át aggódóba.
-Sosem késő - mondta halkan.
-Nézz rám - kértem őt. -Ha nem változtatsz minél hamarabb a dolgokon, késő lesz, érted? Tudom, hogy erre nem fogsz holnap emlékezni, de.. ne hagyd, hogy késő legyen! Hamar cselekedj! És most ha leállsz, máskor is sikerülni fog. De ha nem állsz le, máskor sem fogsz, és akkor esküszöm, még egy rohadt terápiára is elküldelek - szakadt ki belőlem. Sokáig némán nézett, majd megfordult, és elment. Miért megy el? Elfut a problémák elől, amik itt vannak!
Megint utána futottam (
Oda álltam mögé, majd megint elkezdtem neki beszélni.
-Hagyd abba! Miért csinálod ezt? - néztem rá, de ő csak a "távolba" meredt. -Be kell ezt fejezned, rendben?
-Nincs rendben - nevetett. -Sosem lesz rendben - nézett rám mosolyogva. Feladom.. Már épp elindultam, hogy ott hagyjam őt, mire egy fiú ment oda hozzá.
-Szia - mosolygott aranyosan.
-Csá - köszönt bunkón Cloe.
-Nem akarlak zavarni, de látom, hogy van valami baj.. - kezdte a fiú.
-Sok minden a baj, de nem tudsz segíteni - mondta egyszerűen.
-Nézd, én is voltam már így, de nincs olyan probléma, ami ne lenne megoldható - mosolygott.
-Igazán? - nézett a srácra, majd elröhögte magát. -Részeg vagyok, látod? Menekülök a problémáim elől. Elküldöm a legjobb barátnőmet. Hülyét csinálok saját magamból. Ebben a pillanatban minden késő - válaszolta hangosabban, de a srác tovább beszélt.-Ha késő lenne, akkor nem állnék itt, és beszélnék neked - nézett rá. -Szeretethiányod van?
-Lehet - válaszolta. -Honnan veszed? - kérdezte kíváncsian. A srác csak elmosolyodott, majd megölelte őt. Én is elmosolyodtam, azt hiszem innentől biztonságban lesz, ezért elmentem a bárból, egyenesen a sátramba. A zaj miatt nehezemre esett elaludni, de egy fél óra után sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése