04. rész - Ismerjük egymást?

Július 16. - Csütörtök

*Will szemszöge

Bosszúsan ültem két legjobb haverom mellett a laptop előtt.

-Srácok! Jó lenne, ha addig vennétek meg a jegyeket, amíg meg nem gondolom magam! - szólaltam meg.

-Csak nem akarsz kihagyni egy ilyen jó bulit? Nyár van haver, nyár! Nem erre vártunk egész évben? Most pedig élvezzük ki! - mondta Frenkie, majd Aaron mosolyogva bólogatott.

Ők a legjobb haverjaim. Igazából pár éve ismertem meg őket egy buliban. Hol máshol? Tehát, ott voltam az exemmel, aki akkor éppen a csajom volt, meg pár haverommal, akik bemutatták őket nekem. Jó fejnek találtam őket, nem voltak bunkók velem, nem ítélkeztek elsőre, ahogy mindenki szokott mostanában, ugyebár.. Egész éjjel velük hülyéskedtem, utána elkezdtünk mindannyian felelsz vagy merszezni, amihez az exemnek egyáltalán nem volt kedve, csak engem éppen nem érdekelt. Szóval, ő nem szállt be, és az egyik haverom adott nekem egy feladatot, mivel a merészséget választottam. A feladat az volt, hogy menjek oda egy ismeretlen csajhoz, aki szerintem dögös, és smároljam le. Persze, elfogadtam a kihívást. Kissé részeg voltam, ezért nem is gondoltam arra, hogy nekem csajom van, ezért ész nélkül bele mentem, és meg is csináltam. Kiszemeltem egy csini barnát, akihez oda mentem, és a feladat szerint lesmároltam. Kaptam pár pofont tőle, utána a csajomtól is jó néhányat, végül haza mentem. A csaj szakított velem, viszont szereztem két havert, akik később a legjobb haverjaim lettek. 

-Bassza meg! - kiáltott fel Aaron.

-Mi az, haver? - mentem a laptophoz, ahol a fesztivál honlapja volt megnyitva.

-Elfogytak a jegyek! - fogta a fejét, majd Frenkie is felüvöltött egy "MI?"-t.

-Jaj, fenébe, pedig már kezdtem megbékélni ezzel a kis fesztivállal.. Na, mindegy - mosolyogtam.

-A mosoly mindjárt elmúlik, hidd el, testvér! - vigyorgott Frenkie. -Erre a helyzetre találtam egy igazából még jobb fesztivált, ahol bizony még lehet venni jegyeket! Nem úszod meg ezt a nyarat, Will - mosolygott, majd hátba veregetett. -Már meg is vettem!

-Megyek pakolni - sóhajtottam.

Egy házban lakunk. Mielőtt még valaki ítélkezne, nem, nem vagyunk melegek, csak legjobb haverok. A szüleim úgy gondolták, már túl nagy vagyok ahhoz, hogy velük éljek, ezért kerestem magamnak egy lakást. A lényeg az, hogy ez nem olyan rég történt, de végül egy házba költöztünk, és mindenkinek jutott egy-egy szoba. 

Szóval bementem a saját szobámba, elővettem egy nagyobb táskát, amibe gyorsan bele pakoltam a cuccaimat. Ahogy gondolat nélkül pakolásztam, hirtelen elkezdtem gondolkodni valamin.. amit az a pizzás lány mondott.. "Ha könnyen megbízol az emberekben, átbasznak. Először meg kell bizonyosodnod arról, hogy egyáltalán megéri-e". Vajon honnan szed ilyet? Ilyesmire még sosem gondoltam.. Elég sok tapasztalata lehet, ha ilyenekre gondol. Érdekes lány. Őt aztán nem lehet könnyű megszerezni.. de tök mindegy, hiszen már valószínű, hogy nem látom többet. Talán jobb is.

-Will! - hallottam mögülem a nevem.

-Mi az? - fordultam meg, és Aaron-nel találtam szembe magam.

-Min gondolkodtál? - mosolygott.

-Semmin..

-Hagyd már! Ismerlek, te is ismersz. És én látom, hogy van valami - mondta.

-Azon gondolkodtam, hogy mennyi dögös csaj lesz a fesztiválon - vigyorogtam.

-Ez az a Will, akit megismertem! Bocs, hogy megzavartalak, csináld azt, amit elkezdtél - veregette meg a hátam, majd kiment a szobából.

Július 20. - Hétfő

-Indulhatunk, végre? - kérdeztem unottan.

-Nem, bassza meg! Hova lett Aaron? - kérdezte kétségbeesetten Frenkie. 

-Előbb még itt volt.. Hívom, nyugi - mondtam, majd rögtön tárcsáztam a számát. -Nem veszi ez a rohadék! - idegeskedtem.

-Nem bírom, muszáj mindig ezt csinálnia? - fogta a fejét, majd ő is tárcsázta. -Mi? Jó, nagyon siess! Ha elbaszod ezt a napot.. - beszélt vele, mire kinyomta őt. -Mindjárt jön - sóhajtott.

***

Will: Hol vagy már, az Istenért?

Aaron: Pont most értünk ide, hozzátok a cuccaitokat, irány a fesztivál! - mondta, majd lerakta. "Értünk"? Kit hozott ez a szerencsétlen?

-Megvagytok vagy kell segítség? - szólt ki a kocsiból Aaron.

-Nyisd ki ezt a szart - néztem a csomagtartóra. -Eddig sem tetszett az ötlet, de most már tényleg nincs kedvem menni - bosszankodtam, majd miután beraktam a táskám, behuppantam az autóba a többiek mellé. Aaron két haverja volt még a légkörünkben, akik csak elvittek minket a helyszínre, utána elhúztak. Miközben a fesztivál felé sétáltunk, újra elgondolkodtam azon, amit a lány mondott. "Ha könnyen megbízol az emberekben, átbasznak. Először meg kell bizonyosodnod arról, hogy egyáltalán megéri-e". Nem értem a lényegét. Miért kell megbizonyosodni arról, hogy megéri-e? Vannak, akik átbasznak, vannak, akik nem. Nem nehéz megkülönböztetni a hamis embereket az igaziaktól. Legalábbis én képes vagyok rá, azt hiszem. Jó, ez elég bizonytalan volt, de valószínűleg.

Gondolkodás közben észre sem vettem, hogy egyre többen és többen csapódnak hozzánk, és elegyednek velünk szóba számunkra teljesen ismeretlen emberek.

-Mi az oka, hogy fesztiválozni jöttél, vagy, hogy éppen erre a fesztiválra? - kérdezte az egyik csaj mosolyogva.

-Hát, igazából nekem nem volt sok kedvem hozzá, de kezd tetszeni - vigyorogtam.

-Khm, oké. És neked? - nézett Frenkie-re.

-Csak egy ötlet volt részünkről. Voltunk már hasonlón, és az nagyon tetszett, valahogy jó itt a társaság. Nem ismerünk senkit, nem tudjuk, hogy mi van, de annyira fel lehet venni a stílust. Hogy ismeretlen emberekre mosolygunk, beszélgetünk velük, segítünk nekik, ismerkedünk. Gondolom ez a fesztivál lényege. Hogy megismerd a többi embert. A többi dolog már csak a szórakozás része. Nem a koncert miatt jöttem, hanem hogy új barátokra leljek - vallotta be Frenkie mosolyogva a lányra. Tehát ez az oka? Jól érzi magát, mert itt mindenki kedves és csak a társaság a lényeg? Bííp, rossz válasz! Szerintem nem ez a lényeg.. bár még csak most vagyok először. Majd meglátjuk. Egyébként, ha ezzel a válasszal be akar jönni a csajnak, akkor szerintem a válasz nem az érzelgősség..

-Tényleg? Szerintem is így van - nézett rá aranyosan. Hátul mendegélve bosszankodtam, hogy ma nekem semmi sem sikerül.

Egyre több ember került körém, és mire oda értünk, levegőért kapkodtam, annyira össze voltam nyomódva. Meg akartam nézni a telefonomon az időt, hogy mikor nyílik meg, de nagy szerencsétlenségemre kiverték a kezemből, és lehajolni nem tudtam érte. 

-Haver, valami baj van? Nagyon hülyén nézel ki - mondta Aaron, mire szúrósan ránéztem.
-A telefonom kiesett a kezemből, és nem tudom felvenni..

-Ó, részvétem..

-Mi van? Megszerzem, nehogy azt hidd, hogy itt hagyom az én drágámat! - tartottam fel a mutatóujjam, majd próbáltam lehajolni.

-Segítség kell? - szólt mögülem egy lány.

-Hát az nagyon jó lenne. A telefonom leesett, és nem tudom felvenni - mondtam, miközben próbáltam hátra nézni felé. 

-Haha, hát az szívás. Megpróbálok hátrébb menni egy kicsit, kérj meg másokat is, hogy menjenek arrébb, és akkor biztosan fel tudod szedni - mosolygott, aztán megpróbált hátrébb lépni, de azt hiszem, rálépett valaki lábára. -Bocsánat, izé, egy kicsit hátrébb mennél?

-Mennék én, de mögöttem is ezren vannak, szivi - mondta a férfi.

-Egy.. kicsit előrébb mennél, légyszíves? - kértem az előttem lévőt kevés sikerrel, ugyanis fejhallgatójában valami rock szám szólt, ezért megbökdöstem, de elkezdett nekem valamilyen idegen nyelven dumálni, amiből nem értettem semmit. -Ó, kapd be - mérgelődtem, majd újra megpróbáltam lehajolni, és ezúttal szerencsére sikerült, viszont valaki épp rajta állt. -Szállj le a telefonomról, haver! - szóltam durván a mellettem lévőnek, aki szintén idegen nyelven kezdett el dumálni, úgyhogy elkezdtem mutogatni a lábára, hogy rakja már arrébb. Vette a lapot, tehát végre leszállt a telefonomról, és fel tudtam venni a földről. Szerencsére nem lett semmi baja, csak kicsit piszkos lett. -Köszi, ezt még meghálálom! Mi a neved? - szóltam a mögöttem lévő segítőkész lánynak.

-Aurora - nézett rám fél mosollyal.

-Gyönyörű név - mosolyodtam el, és ráeszméltem, hogy nagyon szép lány.
-Neked? - nézett még mindig.
-Will - rágtam meg szám szélét, majd mellém rángattam. -Ha szem elől vesztenélek, akkor biztosan megkereslek - vigyorogtam, mire zavartan elmosolyodott. -Kivel jöttél amúgy?
-A barátnőimmel, csak nem tudom, hol vannak - magyarázta. -Segítesz? - sóhajtott.
-Természetesen. Hogy néznek ki? - néztem rá. Nagyjából elmondta a kinézetüket, és az egyiket meg is találtuk, ezért odaférkőzött hozzá.
-Csini csaj, meg fogod keresni? - vigyorgott Aaron.
-Szerintem ő fog keresni engem - kacsintottam magabiztosan. A tömeg egyre jobban szeretett volna tovább haladni, annak ellenére, hogy még meg sem nyitott a fesztivál. Pár perc múlva nagy káosz lesz. Csakhogy el sem tudom képzelni. Remélem akkor gyorsabban fog haladni a sor, mert már elegem van a levegőkapkodásból, tolakodásból, izzadásból.

***

Atya ég! Ahogy gondoltam, elképzelhetetlen volt, hogy még nagyobb tolakodásban részesüljek, ráadásul mindenki futott. Hé, nem megy sehova a fesztivál! Aaron is futott, ezért követtem a példáját, viszont Frenkie-t szem elől vesztettem, mikor azzal a lánnyal kezdett beszélgetni, akinek mondta, hogy miért szeret fesztiválozni. Aurora-t sem láttam, a barátnőit sem. Csak futottam, ahogy a többiek is tették. Végül hamar beértünk. Mindenki kezén az a bizonyos karszalag villogott, ez volt mindenkiben a közös. Sátrak, sátrak mindenhol. Színpad, nem is egy, és nem is kicsi. Sok minden más is volt a helyen, de el voltam foglalva azzal, hogy kiderítsem, minek rohangálnak össze-vissza.

-Hát, nem érted? Feltétlenül kell találnunk egy tökéletes helyet, hiszen több napig itt leszünk, a minimum, hogy egy normális, árnyékos helyet találjunk, ahol nem annyira süt a nap. Siess, rendben? - nézett rám Frenkie, aki időközben előkerült. Követtem őket. Sok sétálás után találtunk egy elég jó helyet, ahova nem annyira süt be a nap. Állandóan arról papoltak nekem, hogy mennyire fontos a jó hely, hogy jó pár napot itt leszünk, és hogy miért nem gondoltam arra, hogy keresnünk kell egy helyet. Hát hogyne, annyira idióta vagyok, hogy nem gondoltam erre. Nem is érdekel, ők vannak már ezredszerre, majd ők csinálják a fontos dolgokat. Leraktam a cuccaimat, és elkezdtem 'felépíteni' a sátramat, mire megszólaltak:
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Aaron.
-Nem látod? A sátramat csinálom - sóhajtottam.
-Majd este megcsinálod, gyere, menjünk körül nézni - húzott, de ott maradtam.
-Nem - ellenkeztem. -Ha már rászedtetek arra, hogy eljöjjek, hadd csináljam azt, amit akarok. Egyébként is, most ha megcsináljuk, később már nem lesz rá gond - néztem rájuk bosszúsan.
-Ha te mondod - szólalt meg Frenkie, majd mind a ketten elindultak körül nézni.
Nagyon csodálkoztam, hogy valamivel nehezebb a sátor, mint gondoltam, de most rájöttem, hogy mi az oka. Nem az egy személyes sátramat hoztam, hanem véletlenül a két személyeset. Sebaj, több hely jut nekem. Kikötöttem a fűbe, beraktam a polifoamot, majd leterítettem a sátor elé egy pokrócot, és ráültem. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit csináljak egyedül. Talán velük kellett volna mennem, és akkor most nem unatkoznék. Tök mindegy, nekem több eszem volt, hiszen megcsináltam a sátramat..
-Idióta népség - gondolkodtam hangosan, majd körém néztem. Nem láttam semmit mást, csak sátrakat és embereket.
-Ó, az utolsó árnyékosabb hely - lelkesült a mellettem lévő társaság, mire megforgattam a szemem. Elterültem a pokrócon, és az eget szemléltem. Annyira erősen sütött a nap, hogy szinte kiégette a szemem. Fel akartam állni, hogy elővegyem a napszemüvegemet, de mire észbe kaptam, egy lány megbotlott, és elkaptam, ezért rám esett.
-Uh, ne haragudj! - jött zavarba, majd rám nézett.
-Pizzás lány? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Ismerjük egymást? - kérdezte, mikor már egymással szemben álltunk.
-Nem - vágtam rá. -Csak.. mindegy - bizonytalanodtam el. Mit magyarázzak meg? Nincs mit, hiszen nem ismerjük egymást.
-Cloe? - szólt a mögötte lévő lány, aki szintén ott volt a pizzázóban.
-Umm, bocs. Megyek már - mondta, majd elköszönt tőlem. -Cloe? A neve Cloe? - néztem utánuk gondolkodva. Pizzás lány.. fesztivál.. Gondolom azért dolgozott ott, hogy eljöhessen a fesztiválra. De miért? Miért pont az a pizzázó és miért pont ez a fesztivál? Miért vagyok egyáltalán itt?

*Cloe szemszöge
Eszembe jutott, hogy ki ő, de nem akartam, hogy megtudja. Nem kell emlékeznem az összes vásárlóra, igaz?

Mindig rám volt szórva a szerencsétlenség, de most, hogy ez a srác is itt van, ráadásul a szomszéd sátorban, így valószínűleg nem alszom majd jól. Nem mintha ő lenne a mumus, vagy annyira rossz ember lenne. Csak.. nem tudom. Talán félek egy kicsit. Mert nagyon fura, hogy valahogy mindig találkozunk. Nem leszek vele bunkó, csak hogyha kiérdemli. De tök mindegy, akkora ez a hely, hogy valószínűleg csak reggel fogom látni..
-Ez az a srác? - vigyorgott Rachel.
-Milyen srác? - néztem rá zavartan.
-Jaj már, ne tettesd, rendben? Tudom, hogy pontosan tudod, ki ő! - mosolygott.
-Csendesebben - forgattam a szemem, ugyanis nem sokkal mellettünk üldögélt az említett.
-Tudtam! Egy kicsit bejön, ugye? - fürkészte szemeimet.
-Ha be is jönne, nem érdekel - mondtam, majd elsétáltam.
Rachel-t a sátoroknál hagyva rájöttem egy dologra. Nem veszekedni jöttünk, hanem bulizni. Megfordultam, majd ránéztem.
-Gyere már, bulizzunk - mosolyodtam el, mire futott hozzám, és együtt indultunk felfedező útra. Hatalmas ez a hely, sőt, annál is hatalmasabb, ráadásul a rengetegnél rengetegebb ember jött el. Az első, ahova mentünk, azok a standok voltak különböző ételekkel, italokkal. Beálltunk a sorba gyrosért, meg egy kis innivalóért, de vagy háromnegyed órát kellett várakoznunk. Ha ez nem elég, mikor végre sorra kerültünk, a gyros elfogyott, ezért kénytelenek voltunk elmenni egy másik gyrosos standhoz, ahol még egy fél órát vártunk, míg végre megkaptuk a kaját, és reménytelenül nekiálltunk helyet keresni. Sok pad volt, de túl sok ember volt ahhoz, hogy le lehessen ülni is. Végül úgy döntöttünk, állva megkajálunk, utána megnézzük, milyen szórakozások vannak itt. Úgy ettünk, amilyen gyorsan csak tudtunk, majd sétálgattunk erre-arra. Állandóan kiabáltunk egymásnak, mert annyira azért nem lehetett hallani egymást.. de akkor mi lesz fellépéskor? Közben párszor hozzánk csapódott egy-egy csapat, de mind más nyelvet beszéltek, ezért fogalmunk sem volt, miről dumálnak. Aztán jött egy csapat, akik angolok voltak, juhé.
-Jól érzitek magatokat? - kérdezte az egyik srác, aki tengerkék szemeivel jól átfésült engem.
-Hát, eddig minden oké, de nem mondhatnám, hogy nagyon állat a buli - mosolyogtam.
-Gyertek velünk, akkor garantáljuk a jó bulit - mondta, majd átölelte a vállam.