03. rész - Ha könnyen megbízol az emberekben, átvernek

Július 10. - Péntek

*Cloe szemszöge

Egész héten keményen dolgoztunk, amennyire csak tudtunk. Úgy beszéltük meg, hogy péntekenként kapjuk meg az egyheti fizetést, tehát ma. Toboroztunk embereket, segítettünk Fred-nek a főzésben, a pultnál voltunk, és el is ment az idő. A toborozást a város közepénél (ahol a legtöbb ember jár) kellett csinálnunk. Nem unatkoztunk egyáltalán, minden egyes embernek adtunk egy szórólapot, és mondtunk hozzá egy mondatot, hogy miért érdemes eljönni. Néhányan mosolyogva elfogadták, néhányan kidobták rögtön a szemetesbe, néhányan pedig inkább elfutottak, hogy semmiképp se adjunk nekik. Még a mai nap előttünk áll. Remélem sikerül szereznünk annyi pénzt, amennyi szükséges a fesztiválhoz.. Eddig nem annyira érdekelt, de annyit beszéltünk róla, hogy nem tudott nem foglalkoztatni. Egyébként a héten a munka után olyan fáradtak voltunk mindig, hogy egyszerűen nem jutott idő a bakancslistából egy pont megvalósítására sem.

Reggel ugyanúgy felébredtünk, mint a többi nap. Felöltöztünk, majd indultunk is. Egyébként csak az
első napunkon vitt minket apa, a többin már mi autókáztunk el odáig, ezért ma sem volt máshogy. Bementünk, és Fred elmondta, hogy ma mit fogunk csinálni.

-Ezen a héten a sok segítségeteknek hála rengeteg ember vett nálam pizzát, ezért ma elég, ha kettőig itt maradtok, akkor oda adom a fizetést, és legközelebb hétfőn találkozunk - mosolygott kedvesen.

-Köszönjük szépen - hálálkodtunk.

-De ha esetleg úgy döntötök, hogy ma is a szabott időpontig itt maradtok, akkor persze jár a bónusz a fizetéshez - magyarázta el. Gondoltunk egyet, majd mind a ketten rávágtuk, hogy "Maradunk!". Kétségtelen, a pénzért mindent. Főleg, hogy pár hét múlva már kezdődik is a fesztivál, nem árt a bónusz. Remélem, hogy ezúttal nem leszünk felelőtlenek, nem költsük el a pénzt. Ma is a pultnál voltunk, és vártunk az éhes emberekre. Voltak olyanok, akik minden nap bejöttek egy pizzáért, voltak, akik először jöttek, vagy utoljára. Kitudja. Nem gondolja mindenki a pizzát finomnak.. A legjobb az egészben, hogy amikor itt voltunk, este kaptunk egy egész pizzát, aminek apu különösen örült, ugyanis imádja, meg gondolom azért is, mert legalább nem neki kellett főznie.

Szóval, betoppantak az első emberek, akiket azonnal ki is szolgált valamelyikünk. Fred azt ígérte nekünk, hogy mivel ilyen jól dolgozunk, a borravalókat megtarthatjuk. Nem tudom, hogy lehet valaki ilyen kedves! De ez csak jó nekünk, legalább minél hamarabb összegyűjtjük a pénzt.

-Jó napot! - jött be egy fiatal házaspár. -Itt ugye lehet kínait venni? - nézett ránk a nő.

-A nevünk Fred pizzázója.. tehát csak pizzát lehet venni - mondtam furcsán nézve, miközben Rachel mellettem kuncogott.

-Á, értem. És nem is lesz? - vágott szomorú arcot.

-Valószínű - mosolyodtam el, Rach pedig majdnem megfulladt a nevetéstől. De persze, észre sem vették.

-Rendben. Köszönöm, további jó napot - mondta, majd kimentek mind a ketten. Mikor kiértek, szinte röhögőgörcsöt kaptunk, Fred is nevetett egy kicsit.

Tudom, hogy nem szép kiröhögni valakit, de ez kész.. Nagybetűkkel ki van írva, hogy Fred pizzázója, de bizonyára kéne tartogatnunk kínait is.. Na, mindegy.

Pár perc után bejött egy újabb vendég, egy srác. Haha, még jó, hogy most Rach következik!

-Heló - köszönt.

-Szia, mit adhatok? - kérdezte kedvesen Rae.

-Hmm, először is a telefonszámodat - kacsintott a fiú, mire elkezdtem kuncogni.

-Felejtsd el, szivi - mosolygott még mindig kedvesen.

-Akkor ülj le velem egy pizzára, hogy megismerjük egymást - kacsintott újra, miközben le sem vette róla a szemét.

-Attól tartok ez lehetetlen, ugyanis épp dolgozom, ha nem látnád..

-Itt van a főnök? Beszélhetek vele.. - mondta. Rögtön észbe kaptam.

-Ide hívjam? - mosolyogtam gonoszul. Mire megszólalhattak volna, gyorsan odahívtam Fredet.

-Mi újság? - mosolygott a tulajdonos.

-Jó napot! Megengedné, ha pár percre elrabolnám? - intézkedett Rachel lovagja.

-Addig szívesen helyettesítem őt - ajánlottam fel. Persze, Fred megengedte, tehát semmi akadálya innentől. Haha, most visszakapta! A múltkor elkérte annak a fiúnak a telefonszámát, viszont arra nem számított, hogy ez kétszeresen megy vissza.

-De én nem szeretnék. Cloe, annyit segítettél nekem, nem tudom, hogy háláljam meg. Itt maradok - mondta mosolyogva.

-Jaj, Rachel, ne kéresd már magad! Fél órát simán kibírok, és hidd el, nem kell meghálálnod - kacsintottam, utánozva a fiúcskát. Csak az orra alatt dünnyögte, hogy "Baszki!", utána viszont kénytelen volt elmenni a hercegével. És nem is tévedtem! Lehet, hogy herceg nem, vagy lovag sem, de úriember, az biztos! Kihúzta az egyik széket, amire ráült Rachel, majd ő is helyet foglalt. Elfordultam, nehogy észrevegyék, ahogy majd' megfulladok a röhögéstől. Mikor vissza néztem, egy újabb vendég jött be az ajtón. Jaj, ne. Ne már, nincs kedvem ehhez.. A fiú, akinek megvan a száma.. Jó ég, el kell bújnom! Befutottam a raktárba, ahol tároljuk a hozzávalókat a pizzához, és az üdítőket. Kikukkantottam pár perc múlva, hogy mi a helyzet, és Freddel találtam szembe magam.

-Te meg ki elől bujkálsz, Cloe? - nevetett. -Csak nem a fiú elől?

-Csendesebben. Rám vadászik a Nemzeti Titkosszolgálat, és ez a fiú az egyik tagja! Még a végén lebukok! - suttogtam, hátha beveszi, de elröhögte magát.

-Megengedném, hogy megúszd, de Rachel randizik, én a pizzákat csinálom, és így senki nem tudja kiszolgálni őt, és nem igazán jó, ha elvesztünk egy vásárlót.. Kérlek, gyere ki - magyarázta, mire sóhajtottam egyet, és kimentem a fiúhoz.

-Tessék, mit adhatok? - pásztáztam a földet. 

-Mondjuk a szemedet felém helyezhetnéd, pizzás lány - nevetett, majd unottan ránéztem. -Köszönöm, mindjárt más - mosolygott, majd neki dőlt a pultnak. -Egy hawaii-s pizzát, és egy Pepsi-t.

Elvettem a hűtőből az üdítőt, és szinte éreztem, ahogy minden egyes mozdulatomat figyeli. Jól éreztem, ugyanis mire visszanéztem, engem bámult.

-Tessék, a pizza mindjárt kész - mondtam, majd oda adtam az üdítőjét, ő pedig kifizette. Csendben várakoztam, hogy készen legyen a pizza.

-Nem beszélsz túl sokat - jegyezte meg vigyorogva.

-Csak mert nem akarok - válaszoltam kissé bunkó stílusban.

-Érdekes vagy - mondta.

-Te pedig idegesítő - vágtam vissza. Úgy éreztem, mindjárt kitörök, annak pedig nem lesz jó vége. Ki-be fújtam a levegőt, és próbáltam magamat nyugtatgatni. Rachel látta rajtam, hogy van valami bajom, ezért próbált elköszönni a sráctól, aki nem igazán szerette volna elengedni.

-Hé, nyugi - tette vállamra a kezét a piercinges ijedten. -Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe. Két másodpercre elhittem, hogy törődik velem, utána megérkezett Rachel.

-Minden oké? - nézett rám, mire bólintottam egyet. -Végre leráztam ezt a csávót.. Ó, heló! - látta meg az előttünk ácsorgó fiút, aki még mindig engem bámult. Ez egy kicsit zavaró. Más felé néztem, mire elkezdett gúnyosan nevetni. Nem tudtam, hogy hova tegyem ezt a nevetést, de azt tudtam, hogy a pizza kész van. Oda mentem érte, majd mielőtt átadtam volna, megszólaltam.

-Elvitelre kéred? - kérdeztem rá, ugyanis a múltkor így kérte.

-Nem, most itt fogyasztom el. A közelben leszek - mondta, miközben pofátlanul vigyorgott, és leült a legközelebbi asztalhoz.

-Jó ég - fogtam a fejem.

-Asszem szereztél egy rajongót - kacsintott Rachel.

-Ne kacsingass, mert esküszöm, kiveszem a szemedet - nevettem.

-Hé, amúgy örülhetnél neki. Bejön, nem? - mosolygott.

-Nem - vágtam rá. -Átlátok rajta. Ő is olyan fiú, aki sorban átbassza a lányokat. Fogadjunk, hogy ma már egy tucattal kacérkodott úgy, mint velem - magyaráztam.

-Te mindenkiben csak a rosszat látod - forgatta szemeit.

-Jobb csalódni pozitívan, mint negatívan.

-Inkább te légy pozitív - vágott vissza, mire szúrós szemekkel néztem őt. -Ugye tudod, hogy ez nem ijesztő? Legfeljebb egy kicsit - mondta.

-Tudod te is, hogy mi történik azokkal, akik hamar bíznak meg az emberekben - néztem a földet.

-Mi történik? - kérdezte a hátunk mögül a srác. Remélem, hogy nem hallott mindent. Lassan megfordultam, és szemben találtam magamat vele.

-Ez egyszerű - sóhajtottam. -Ha könnyen megbízol az emberekben, átbasznak. Először meg kell bizonyosodnod arról, hogy egyáltalán megéri-e - mondtam a napi bölcsességem.

-És megéri? - nézett komoran.

-Nem tudom, mert nem bizonyosodtam meg róla - válaszoltam, majd bólintott.

-Köszi a pizzát - mondta, majd mosolyra húzta a száját.

-Nincs mit - mosolyogtam zavartan, és sóhajtva vissza fordultam Rachel-hez, aki rosszallóan integetett a fejével.

*Otthon

Mielőtt tíz órakor haza mentünk volna, Fred oda adta a fizetésünket. Én személy szerint nagyon meg vagyok vele elégedve, úgy látszik, sok pénzt csináltunk.. Azért remélhetőleg nem megyünk az agyára, ugyanis a mai nap még nekem is sok volt. Haza értünk egy újabb pizzával, amit apuval és Rachel-lel előszeretettel befaltunk, miközben a mai napról beszélgettünk. Apa nagyon megörült, mikor megemlítettem, hogy vissza tudtam fogni magam az idegességemmel szemben, bár nem voltam annyira mérges, de legalább egyszer sikerült. Fogalmam sincs, mi történt, apunak sem tudtam normális választ adni.

Lezuhanyoztunk, majd eltettük magunkat aludni.

Július 12. - Vasárnap

*Rachel szemszöge

Annyira elfáradtunk a héten, hogy a tegnapi napot végig átaludtuk, ami azt jelentette, hogy az egyik pont a listából már kilőve. Mai napra is egy kis pihenést terveztünk, úgyhogy arra gondoltunk, megcsináljuk azt a pontot, amiben egész nap sorozatot vagy filmet kell néznünk. Még jó, hogy hétvégén nem kell bemennünk. Reggel mikor felébredtem, a neten kerestem valami jó kis sorozatot. A választásom a Vámpírnaplók lett, de találtam kevésbé véreset is, ami a Pletykafészek volt. Most már Cloe-n áll a választás, de nekem a vámpíros jobban bejött. Neteztem még egy kicsit, utána átmentem Cloe szobájába, hogy felébresszem, és elkezdhessük a kihívást.

-Cloooooeeeee - kiáltottam a fülébe.

-Mi vaan? És au! - nézett rám álmosan a fülét fogva.

-Tegnap az egész napot átaludtuk, most már ideje felkelni, találtam két jó sorozatot - húztam ki az ágyból, majd átmentünk vissza a szobámba, mert úgy döntöttünk (vagy én döntöttem el), hogy ott fogjuk nézni.

-Vámpírnaplók vagy Pletykafészek? - hagytam rá a döntést.

-Nem tudom, melyik néz ki jobban?

-Akkor Vámpírnaplók - mosolyogtam. -Csináljunk valami kaját, aztán elkezdhetjük nézni - adtam az ötletet, mire bólintott egyet, és lementünk a konyhába. Ott volt Jason is, aki épp egy újságot olvasgatott.

-Jó reggelt, lányok! Tegnap hol voltatok? - mosolygott.

-Jó reggelt - köszöntünk egyszerre. -Aludtunk. Kifárasztott minket a sok munka, de jól is jött, legalább megvan az egyik pont a bakancslistáról - mondta Cloe.

-Az jó, de mi is ez a lista?

-A felejthetetlen nyár kulcsa - válaszoltam.

-Most kulcs vagy lista? - nevetett.

-Bakancslista. Írtunk pár dolgot, amit a nyáron meg szeretnénk csinálni. A fesztivál is rajta van, azért döntöttünk úgy, hogy munkát vállalunk - magyarázta meg Cloe.

-Hát, akkor sok sikert! Ma is csináltok valamit? - mosolygott.

-Igen, ma sorozatokat fogunk bámulni - dicsekedtünk.

-Hogy lehet felejthetetlen nyarat csinálni, mikor az első kettő rögtön alvásról, meg filmezésről szól..? - morgott az orra alatt, majd megölelt minket.

Figyelembe sem véve, amit mondott, csináltunk magunknak reggelit (ami müzli volt, hm, laktató), majd felmentünk a szobámba, és bekapcsoltam az első évad első részét.

*Este

-Gyerünk, Elena! Mondd meg neki! - kiabáltuk a sorozatot bámulva, miközben pattogatott kukoricát faltunk.

-Na jó, most már vagy fejezzétek be, vagy halkítsátok le, és ti se kiabáljatok, mert megyek aludni - nyitott be apu.

-Oké, halkak leszünk - ígérte meg Cloe, majd elővettem a fülhallgatómat, és azon hallgattuk ketten.

Azt hiszem éjfél körül lehetett, mikor úgy gondoltuk, hogy elég, és ki is kapcsoltuk, ezzel teljesítve a kihívást, majd elmentünk aludni.

Július 15. - Szerda

Hétfőtől persze megint dolgoztunk, és bele gondoltam, hogy mikor is kezdődik a fesztivál. Huszadika pontosan jövőhét hétfő, tehát kevesebb, mint egy hetünk maradt arra, hogy összeszedjük a pénzt. Ez elég szívás, de mit lehet tenni..? Azért nem kevés pénzünk gyűlt össze, a jegyeket már meg is vettük tegnap. Még szerencse, hogy nem csak napi jegy, és heti jegy van (ugyanis öt napból áll, szóval péntekig..), hanem lehet menni, mondjuk két napra, háromra, négyre.. Mi úgy döntöttünk, hogy négy napot maradunk, tehát csütörtökig. Szörfözgettünk a neten, és megnéztük részletesebben ezt a színes fesztivált. Árultak színes zacskókat, amik fogalmam sincs, hogy mire jók. Megnéztük a videókat, és rögtön rájöttünk, hogy nem graffiti van fújva az emberekre, hanem a zacskóban lévő színes por. A koncerteken egyszerre feldobták, miközben sikongattak, és annyira gyönyörű volt az egész látvány..

Na, tehát szokásosan felébredtünk, csak kevésbé lelkesebben, mint a múlt héten. Ma toborozni kellett az embereket, tehát Fred oda adta a szórólapokat, és indulhattunk is a város közepére. Valamelyik téren keringtünk, és mindenkinek ezerrel osztogattuk a szórólapokat, miközben észrevettem, hogy Cloe nincs magánál. Úgy értem, látszott rajta, hogy valamin erősen elgondolkodik, ezért rákérdeztem..

-Min gondolkodsz? - fogtam meg a karját, mire hirtelen rám nézett, olyan volt, mintha kicsit megijedt volna. Oké, értem én, megzavartam a gondolatait, de azért ijesztő nem vagyok.. Valószínűleg.

-Semmin - válaszolt "bőszavúan".

-Azon a fiún, mi? - mosolyogtam.

-Dehogy, vagyis.. - mondta bizonytalanul. -Arra gondoltam csak, hogy tényleg nem kéne ennyire negatívan állnom a dolgokhoz.. viszont nem akarok pasit. Egyszerűen nem fér bele a felejthetetlen nyárba egy csalódás - nézte a földet. 

-Figyelj, sosem akartam neked rosszat, és sosem erőltetnék rád valamit.. de hidd el, egy felejthetetlen nyárba minden bele fér, amit csak el tudsz képzelni. Megértem, sok volt a csalódás, legszívesebben átváltanál antiszoc módba, és egész nap a laptopodat bámulnád pizsiben, de tudni kell adni egy esélyt annak, aki megérdemli. Lehet, hogy már sosem látod, de ha igen, és még mindig úgy viselkedik veled, ahogy a pizzázóban is, akkor ő talán megérdemelne egy esélyt. Legalább annyit, hogy megismerkedj vele, és megbizonyosodj a véleményedről - mosolyogtam.

-Nem érdekel, érted? Sok csalódásban részesültem, sokszor pofára estem, sok minden történt, és ha egyszer megint belekezdek a kapcsolatokba, akkor jól akarom csinálni. Nem fogom csak úgy oda vetni magam, nem akarok a könnyen kapható lenni, akit mindenki eldob. Az A lány akarok lenni a sok közül, érted? Igazi kapcsolatra vágyom, amiben minden érzés igazi. És talán ez nem valósul meg, de álmodozni lehet. Bízom a sorsomban - húzta félig mosolyra a száját.