*Cloe szemszöge
Szükségem volt Rachel-re. És egy jókora beszélgetésre. Meg akartam vele beszélni mindent, amit csak lehetett kezdve az álmomtól, de nem találtam. Gondoltam, biztosan Freddie-vel enyeleg.
Nem értem, miért pont erről kellett álmodnom. Will és én. Will és Cloe. Jézusom, min gondolkodom? Meg vagyok hibbanva! Will rossz, rossz, rossz! Hányszor mondjam még el magamnak, hogy csak becsapja a lányokat? Csak játszadozik, hiszen mondta a haverjainak is! Azt hiszi, hogy bedőlök, haha.. Elég rosszul hiszi, mert Cloe sosem fog bedőlni egy ilyen fiúnak! Soha!
És erre mondják azt, hogy soha ne mondd, hogy soha? Talán. Mi van, ha ezt a soha dolgot nem tudom betartani? Mármint.. mi van, ha mégis bedőlök neki? Észrevétlenül.. Gondolni sem merek rá, mi várna ott rám. Csak végre egy olyan embert akarok megismerni, akivel tudok akármennyit beszélgetni, hülyülni, aki jó fej velem és megértő, aki... aki szeret és főleg akiben megbízhatok. Csak.. nem akarom, hogy átverjenek, hazudjanak nekem. Nem lényeges, hogy miben hazudnak.. de sosem érti meg senki, hogy még ha csak egy nagyon kicsi dologban is hazudik valaki valakinek, abból a kicsi dologból lehet nagy dolog is. És mindenhogy vesszük, hazugság, ami nem épp a bizalom jelképe.. Mi lenne, ha az emberek megbízhatóak lennének? Mármint nem csak egy-két ember, hanem sok mindenki.. Na, szép álom.
A színpadok között battyogtam egyedül, miközben a nap égette a bőrömet. Nem lehetett több délután egy óránál, de már elég meleg volt. Az egyik standhoz mentem, ahol volt fagylalt. Elvettem egy csokis jégkrémet, megfizettem, majd tovább battyogtam. Miközben a fagyimat ízlelgettem, az egyik árusnál megláttam buborékfújókat. Úgy éreztem, muszáj vennem, ezért elkaptam kettőt és megfizettem. Igen, elég gyerekes, ahogy a vízipisztoly is, de jó móka. Gyorsan elnyaltam a jégkrémemet, majd leültem a legközelebbi padra és elkezdtem fújni buborékokat. Bár itt nem volt egyetlen kisgyerek sem - Újra és újra dobtam egy nagy sétát majdnem az egész fesztiválon. Valós, hogy nem volt annyira izgi, mint amennyire hittem.. hittük. Ha a színek fesztiválja, akkor hol vannak a színek? Talán a lufis ügy az akart lenni..
***
Végül szerencsére valamelyik színpadnál megtaláltam Rachel-t Freddie-vel.
-Sziasztok - mosolyodtam el. -Végre, megtaláltalak, Rachel!
-Szia, kerestél? - mosolygott. -Ne haragudj, hívhattál volna, és ott is termettem volna!
-Nem, nem akartalak titeket zavarni, csak.. - kezdtem, majd elmosolyodtam. -Mindegy. Nem is mutatod be nekem a barátod?
-Jaj, dehogynem - vigyorgott, majd meglökte a srácot. -Ő itt Frenkie, Frenkie, ő a legjobb barátnőm, Cloe - mutatott rá, majd rám.
-Örülök, hogy megismertelek - mosolygott rám.
-Én is. Valahogy azt hittem, Freddie a neved - mondtam, majd kitört belőlünk a röhögés.
-Végül is, nem sok a különbség - nevetett még mindig. -Will merre van? - kérdezte tőlem. Mintha én annyira tudnám..
-Hát, én nem tudom.. miért?
-Azt hittem, veled van.. elég sokat beszélt ró... - kezdte, majd észbe kapott és abba hagyta.
-Tessék? - néztem rá gyanakvóan.
-Semmi - mondta mosolyogva. -Nem lényeg.
-Rendben..
-Gyere, Cloe, tartsunk egy csajos napot - mosolygott Rach, majd belém karolt. -Majd találkozunk, szia - mondta Frenkie-nek, majd egy puszit nyomott az arcára, és elmentünk.
Egyenesen a sátrunk felé vettük az irányt, hiszen talán nem is tudtunk volna egy olyan helyet találni a sátoron kívül, ahol csend van. Pár perc séta után oda értünk a sátorhoz. Persze, közben is beszélgettünk, de nem kezdtem neki komolyan a témáknak.
-Oké, mondj el mindent - kért Rachel, én pedig neki kezdtem.
-Oké, mondj el mindent - kért Rachel, én pedig neki kezdtem.
-Tudod.. volt egy álmom. Mikor meséltem neked arról, hogy Will megcsókolt, és azt mondtad, az ő nevét hajtogattam álmomban.. hát, róla álmodtam. Azt, hogy egy padon ültünk kettesben, minden oké volt, és azt kérte tőlem, hogy mondjam el, mit érzek iránta. Aztán valahogyan nem én, hanem Ő mondta el az érzéseit.. vagyis mielőtt elmondta volna, én megcsókoltam. És akkor felébresztettél. Mondd, ez mit jelent? - néztem rá ijedten, mire elröhögte magát.
-Cloe, úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna álmodban, és halálra rémültél volna.. Ő csak egy fiú, akinek látszólag irtóra bejössz, és neked is bejön. Csak nem akarod bevallani. Túl makacs vagy. Ez az álom nem jelent semmit, csak annyit, hogy sokat gondolsz rá, és valójában egyáltalán nem bánod, hogy megcsókolt - mosolyodott el.
-Mondj, amit akarsz - forgattam meg a szemeimet, mire mosolyogva sóhajtott egyet, valószínűleg tudta, hogy ez lesz a válaszom. -Találkoztam egy sráccal, tök aranyos volt. Csak úgy random leültem egy padra -már megint a padok -, látta rajtam, hogy zavart vagyok, ezért megkérdezte, hogy van-e valami bajom.
-És, mit mondtál?
-Hát, elmondtam neki - röhögtem el magam.
-Azt hittem, nehezen bízol meg az emberekben, erre fő, elmondod egy idegennek az életrajzod? - nevetett. -Te tényleg hülye vagy..
-Látod, ezt én sem értem. Egyébként, nem az életrajzomat. Csak annyit mondtam, hogy van egy fiú, aki alig ismerek pár napja, de megcsókolt. Azzal viccelődött, hogy apáca vagyok - szontyolódtam el, mire Rachel hangosan felröhögött.
-Áá, ez eszembe sem jutott! Máris bírom a csávót! - röhögött még mindig, mire én is egy kicsit nevettem.
-Ja, jó fej. Annyit mondott, hogy furcsa vagyok, de nem csodálja, hogy bejövök a srácnak.. Aztán mondta, hogy mi történt vele az első napon. Valami csaj le akarta őt smárolni, miközben ott volt mellette a barátnője - mondtam lesütött szemekkel. Viszont Rachel nem vette észre, hogy mi a baki benne.
-Ó, de gáz! - forgatta a szemeit.
-Aha, csakhogy az én voltam - nevettem el magam, ő pedig egy ideig amolyan "poker face" fejet vágott, majd totál röhögni kezdett.
-Jézusom, szívás - mondta röhögés közben.
-Az - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
-Mondjak valamit? - fürkészte szemeimet. -Nem értem, mire ez a nagy felhajtásod, hogy nem bízol meg könnyen senkiben. Igazad van, tényleg.. mert nem jó, ha könnyen átvernek, de Will-ről csak úgy üvölt, hogy nagyon tetszel neki - tette a vállamra a kezeit. Nem néztem rá, nem mozdultam, csak a kezemet piszkáltam. -Cloe - szólított sóhajtva. -Ha így folytatod, el fogod ezt az egészet cseszni, és később bánni fogod - veregette meg a vállam, mire felnéztem rá. A száját lebiggyesztve nézett rám.
-Mi van, ha... - kezdtem, de félbe szakított.
-Nem! Nekem ne gyere ezekkel a "mi van, ha.." cuccokkal, mert az őrületbe kergetnek! Mit mondott neked? Mit mondott neked Will? - nézett rám már-már pszichopata állapotban.
-Nyugodj már le! Azt mondta, hogy engem nem tudna, és nem is akarna átverni. De kitudja.. lehet, hogy ezt mondja minden második lánynak - szomorodtam el. -Amúgy is.. lehet, hogy már nem is fogom Őt többet látni. Hiszen holnap megyünk haza - emlékeztettem őt.
-Persze, persze. Nagyon tetszel neki, azt hiszed, hogy annyiban fogja hagyni? Elkéri a számod, bejelöl Facebookon, követni fog Twitteren és Instagramon. Ha ebből legalább egyet megtesz, tuti, hogy látni akar még - mosolyodott el.
-Annyira kellett már nekem, hogy beszéljek veled - néztem rá megkönnyebbülten, majd megöleltem.
-Figyelj, mindjárt itt van a koncert, a tábortűz és a lampion eregetés. Azt hiszem, ma elég sűrű programnak nézünk elébe.. menj el vele arra a lampionos izére - mondta biztatóan. -Mi is ott leszünk - kacsintott, majd kezdett feltápászkodni.
-Te meg hová mész? Nem azt mondtad, hogy csajos napot tartunk? - néztem rá szomorúan.
-De, de.. zuhanyozni megyek, nem jössz?
-Ja, persze - mosolyogtam, majd előkaptam néhány cuccom és elsiettem vele a zuhanyzókhoz.
-Cloe, úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna álmodban, és halálra rémültél volna.. Ő csak egy fiú, akinek látszólag irtóra bejössz, és neked is bejön. Csak nem akarod bevallani. Túl makacs vagy. Ez az álom nem jelent semmit, csak annyit, hogy sokat gondolsz rá, és valójában egyáltalán nem bánod, hogy megcsókolt - mosolyodott el.
-Mondj, amit akarsz - forgattam meg a szemeimet, mire mosolyogva sóhajtott egyet, valószínűleg tudta, hogy ez lesz a válaszom. -Találkoztam egy sráccal, tök aranyos volt. Csak úgy random leültem egy padra -
-És, mit mondtál?
-Hát, elmondtam neki - röhögtem el magam.
-Azt hittem, nehezen bízol meg az emberekben, erre fő, elmondod egy idegennek az életrajzod? - nevetett. -Te tényleg hülye vagy..
-Látod, ezt én sem értem. Egyébként, nem az életrajzomat. Csak annyit mondtam, hogy van egy fiú, aki alig ismerek pár napja, de megcsókolt. Azzal viccelődött, hogy apáca vagyok - szontyolódtam el, mire Rachel hangosan felröhögött.
-Áá, ez eszembe sem jutott! Máris bírom a csávót! - röhögött még mindig, mire én is egy kicsit nevettem.
-Ja, jó fej. Annyit mondott, hogy furcsa vagyok, de nem csodálja, hogy bejövök a srácnak.. Aztán mondta, hogy mi történt vele az első napon. Valami csaj le akarta őt smárolni, miközben ott volt mellette a barátnője - mondtam lesütött szemekkel. Viszont Rachel nem vette észre, hogy mi a baki benne.
-Ó, de gáz! - forgatta a szemeit.
-Aha, csakhogy az én voltam - nevettem el magam, ő pedig egy ideig amolyan "poker face" fejet vágott, majd totál röhögni kezdett.
-Jézusom, szívás - mondta röhögés közben.
-Az - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
-Mondjak valamit? - fürkészte szemeimet. -Nem értem, mire ez a nagy felhajtásod, hogy nem bízol meg könnyen senkiben. Igazad van, tényleg.. mert nem jó, ha könnyen átvernek, de Will-ről csak úgy üvölt, hogy nagyon tetszel neki - tette a vállamra a kezeit. Nem néztem rá, nem mozdultam, csak a kezemet piszkáltam. -Cloe - szólított sóhajtva. -Ha így folytatod, el fogod ezt az egészet cseszni, és később bánni fogod - veregette meg a vállam, mire felnéztem rá. A száját lebiggyesztve nézett rám.
-Mi van, ha... - kezdtem, de félbe szakított.
-Nem! Nekem ne gyere ezekkel a "mi van, ha.." cuccokkal, mert az őrületbe kergetnek! Mit mondott neked? Mit mondott neked Will? - nézett rám már-már pszichopata állapotban.
-Nyugodj már le! Azt mondta, hogy engem nem tudna, és nem is akarna átverni. De kitudja.. lehet, hogy ezt mondja minden második lánynak - szomorodtam el. -Amúgy is.. lehet, hogy már nem is fogom Őt többet látni. Hiszen holnap megyünk haza - emlékeztettem őt.
-Persze, persze. Nagyon tetszel neki, azt hiszed, hogy annyiban fogja hagyni? Elkéri a számod, bejelöl Facebookon, követni fog Twitteren és Instagramon. Ha ebből legalább egyet megtesz, tuti, hogy látni akar még - mosolyodott el.
-Annyira kellett már nekem, hogy beszéljek veled - néztem rá megkönnyebbülten, majd megöleltem.
-Figyelj, mindjárt itt van a koncert, a tábortűz és a lampion eregetés. Azt hiszem, ma elég sűrű programnak nézünk elébe.. menj el vele arra a lampionos izére - mondta biztatóan. -Mi is ott leszünk - kacsintott, majd kezdett feltápászkodni.
-Te meg hová mész? Nem azt mondtad, hogy csajos napot tartunk? - néztem rá szomorúan.
-De, de.. zuhanyozni megyek, nem jössz?
-Ja, persze - mosolyogtam, majd előkaptam néhány cuccom és elsiettem vele a zuhanyzókhoz.
Elég sokat vártunk megint a sorunkra, de közben elkezdtünk beszélgetni néhány emberrel. Legalább húsz év fölött voltak, de a társaságuk megfelelő volt, hiszen jól el tudtunk velük csevegni - gyakorlatilag a semmiről.
Miután sorra kerültünk, gyorsan lezuhanyoztunk bikiniben, majd felöltöztünk a ruhadarabokba, amiket kikészítettünk, fogat mostunk, majd kimentünk a friss levegőre.
-Holnap megyünk haza, igaz? - nézett rám Rachel, mintha nem tudná.
-Igen. Tudod, ez egy elég hülye ötlet volt, hogy négy napot itt vagyunk, miközben a fesztivál öt napos. Az az egy nap már semmit sem ártott volna, nem? - tűnődtem el. -Mindegy is, már kifizettünk mindent, a karszalagok már három napja rajtunk lógnak és le sem vettük őket. Holnap elválunk ettől a helytől, és haza megyünk. Ezt a pontot a bakancslistáról már jól kihúzhatjuk - mosolyodtam el, majd Rachel észbe kapott.
-Tényleg, a bakancslista! Hé, csinálhatnánk valamit belőle! - adta az ötletet, majd elkezdett futni, azt hiszem a sátrakhoz. Remélem, elhozta a papírt, amire ráírtuk a teendőket.
-Nahát, C - tárta szét a karját Will, mikor meglátott.
-Szia - mondtam kissé zavart állapotban, majd a tarkómat vakarva elmentem mellette Rach sátrához.
*Will szemszöge
A napok, amiket eddig itt töltöttünk, csodálatosan teltek. Sokszor unatkoztunk, de általában mindig volt valami ötlet. Kicsit szégyellem, hogy nem akartam igazából eljönni. Nem is értem, mi volt velem, hiszen eddig mindenhova jártam bulizni, és most nem volt hozzá semmi kedvem. De a fesztivál másabb, mint valami bárpultos szórakozóhely. Megismertem jó pár embert, és amire rácáfoltam még az elején, hogy azért olyan jó itt, mert olyan kedves mindenki mindenkivel, a jó közösség, meg ilyesmi, hülyeség volt. Talán rosszul tettem, mert igaza volt annak a lánynak és Frenkie-nek. Ráadásul sosem voltam az a típus, aki megmarad egy lánynál, de az egyetlen lány, akit befűztem a napok során, az Aurora volt, de az óta a csók óta nem is láttam. Talán jobb is. Nem tudom, miért, valahogy C-t egy olyan lánynak érzem, aki nem olyan, mint a többi. Bizonyította az, hogy hogyan beszél az életről vagy, hogy mennyire árad belőle az, hogy nem akar csalódni az emberekben. Látszik rajta, hogy próbál erősnek lenni vagy legalább látszani, de neki is betelik a pohár, sőt, ahogy láttam, nem sok kell neki, hogy felidegesedjen, és olyankor aztán nem spórol a káromkodásokkal meg a lemondásokkal. De ki mondta, hogy ez baj? Mindenkinek vannak problémái, amivel küzdenek. Viszont látok benne valamit.. valami sebezhetőt. Sok titkot rejthet az a dögös kis feje, az biztos..
Az is biztos, hogy nem hozzám való. Hiszen egy ilyen lány sokkal jobbat érdemelne nálam. Valahogy jól érzem magam vele, mert jól el tudunk beszélgetni, hülyülni. Sokszor hülyéskedésből kiabálás és veszekedés lesz, de az legyen a legkisebb probléma. Nem annyira ismerem még, viszont eléggé tetszik. Csakhogy, ki tudja, látom-e még valaha Őt.
Miután sorra kerültünk, gyorsan lezuhanyoztunk bikiniben, majd felöltöztünk a ruhadarabokba, amiket kikészítettünk, fogat mostunk, majd kimentünk a friss levegőre.
-Holnap megyünk haza, igaz? - nézett rám Rachel, mintha nem tudná.
-Igen. Tudod, ez egy elég hülye ötlet volt, hogy négy napot itt vagyunk, miközben a fesztivál öt napos. Az az egy nap már semmit sem ártott volna, nem? - tűnődtem el. -Mindegy is, már kifizettünk mindent, a karszalagok már három napja rajtunk lógnak és le sem vettük őket. Holnap elválunk ettől a helytől, és haza megyünk. Ezt a pontot a bakancslistáról már jól kihúzhatjuk - mosolyodtam el, majd Rachel észbe kapott.
-Tényleg, a bakancslista! Hé, csinálhatnánk valamit belőle! - adta az ötletet, majd elkezdett futni, azt hiszem a sátrakhoz. Remélem, elhozta a papírt, amire ráírtuk a teendőket.
-Nahát, C - tárta szét a karját Will, mikor meglátott.
-Szia - mondtam kissé zavart állapotban, majd a tarkómat vakarva elmentem mellette Rach sátrához.
*Will szemszöge
A napok, amiket eddig itt töltöttünk, csodálatosan teltek. Sokszor unatkoztunk, de általában mindig volt valami ötlet. Kicsit szégyellem, hogy nem akartam igazából eljönni. Nem is értem, mi volt velem, hiszen eddig mindenhova jártam bulizni, és most nem volt hozzá semmi kedvem. De a fesztivál másabb, mint valami bárpultos szórakozóhely. Megismertem jó pár embert, és amire rácáfoltam még az elején, hogy azért olyan jó itt, mert olyan kedves mindenki mindenkivel, a jó közösség, meg ilyesmi, hülyeség volt. Talán rosszul tettem, mert igaza volt annak a lánynak és Frenkie-nek. Ráadásul sosem voltam az a típus, aki megmarad egy lánynál, de az egyetlen lány, akit befűztem a napok során, az Aurora volt, de az óta a csók óta nem is láttam. Talán jobb is. Nem tudom, miért, valahogy C-t egy olyan lánynak érzem, aki nem olyan, mint a többi. Bizonyította az, hogy hogyan beszél az életről vagy, hogy mennyire árad belőle az, hogy nem akar csalódni az emberekben. Látszik rajta, hogy próbál erősnek lenni vagy legalább látszani, de neki is betelik a pohár, sőt, ahogy láttam, nem sok kell neki, hogy felidegesedjen, és olyankor aztán nem spórol a káromkodásokkal meg a lemondásokkal. De ki mondta, hogy ez baj? Mindenkinek vannak problémái, amivel küzdenek. Viszont látok benne valamit.. valami sebezhetőt. Sok titkot rejthet az a dögös kis feje, az biztos..
Az is biztos, hogy nem hozzám való. Hiszen egy ilyen lány sokkal jobbat érdemelne nálam. Valahogy jól érzem magam vele, mert jól el tudunk beszélgetni, hülyülni. Sokszor hülyéskedésből kiabálás és veszekedés lesz, de az legyen a legkisebb probléma. Nem annyira ismerem még, viszont eléggé tetszik. Csakhogy, ki tudja, látom-e még valaha Őt.
***
Frenkie annyira boldognak látszott valamitől, hogy muszáj volt rákérdeznem, vajon miről maradtam le.
-Haver, történt veled valami? - fogtam meg a vállát az egyik kezemmel.
-Hmm, igazából igen. Tudni szeretnéd? - nézett rám vigyorogva.
-Hogyne, lökjed! - mosolyodtam el, majd neki kezdett.
-Hát.. Cloe barátnőjéről van szó, Rachel-ről - kezdte, és észrevettem, hogy mikor kimondta a nevét, jobban elmosolyodott. -A napokban kicsit megismertük egymást, és nagyon bejön nekem.. Irtó jó fej, nagyon sokat beszélgettünk meg hülyültünk, sokat lógtam vele..
-Miről van szó? - jött mellénk Aaron.
-Frenkie-nek bejön egy csaj - mondtam, majd az említett azonnal elvörösödött, majd Aaron 'úú-zni' kezdett. -Bocs, mondd tovább - vigyorogtam haveromra, majd folytatta.
-Hát.. megcsókoltam és elrohant. Aztán nem sokkal később utánam jött, tisztáztuk. Azt mondta, kicsit gyors volt neki, zavart lett, de neki is nagyon bejövök, így hát járunk - mesélte el a sztorit boldogan.
-Aztán sokáig - kacsintottam, majd Aaron is bólogatott.
-Látszik rajtad, hogy mennyire bejön a csaj. Ne rontsd el - tanácsolta mosolyogva.
-Kösz - vigyorgott Fren. -És te, hogy állsz Cloe-val? - nézett rám.
-Ő nem egy könnyű eset, de nem szándékozom megbántani. Talán, ha fizetnének, sem bántanám - mondtam félmosollyal.
-Haver, totál belé vagy esve - állapította meg Aaron, Frenkie pedig vadul bólogatott.
-Nem, ti hülyék. Szép lány, nagyon jó fej, imádom a mosolyát és a szemét, de... ha belé is lennék esve, reménytelen - gondolkodtam kétségbeesetten.
-Will, a nagy csajfaló, hol van az önbizalmad? - röhögött Fren.
-Talán otthon hagytam - mosolyodtam el, majd a két hülyével elkezdtünk sétálni mindenfelé.
-Aaron, neked nem jött össze semmilyen csaj? - nézett rá Frenkie.
-Kalandok - kacsintott sejtelmesen. Igen, nagyjából a lányok terén mi hárman mindig úgy voltunk, hogy semmi komoly. Amolyan szabálynak is mondhatnánk, ugyanis nem szegte meg senki egészen mostanáig. Frenkie Rachel-lel jár, látszólag totál belé van esve, én.. hát ezt magam sem tudom, de egy időre hagyom a kalandokat, az biztos. Kizárólag Aaron nem szegte meg a szabályt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése