13. rész - Látni akarlak

*Will szemszöge

Mi van, ha érzek valamit C iránt? Ez egy jó dolog, nem? Nem is tudom.. bonyolult és szokatlan. Hiszen nem az vagyok, aki könnyen beleszeret egy lányba, mégis.. most könnyűnek érzem. Nem hinném, hogy egyelőre szerelmes vagyok belé, csak eléggé tetszik. De nem vallom be. Mi értelme lenne, hogyha lehet, már nem is látom Őt a fesztivál után? Nem is értem, miért csókoltam meg. Miért tettem? Hiszen Ő sem akarta. Nem kéne éreznem iránta semmit, mert ha ezután soha többé nem látom, meg fogok őrülni. De ki tudja, mit hoz még ez a fesztivál, hiszen még itt leszünk majd' két napot. Valójában egészen örülök annak, hogy megismertem, hiszen nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy milyen velem. Lehet, hogy csak azért tetszik, mert neki nem jövök be. Őt nem tudtam első látásra elcsábítani, de még századszorra sem. Talán ez az érzés, amit épp érzek, csak ideiglenes. Nem tart sokáig. 

***

Hülyültünk pár kört a haverjaimmal, majd a szórólapra néztünk, amit az imént kaptunk. 

Rengeteg koncert van itt, de valahogy egy sem érdekel annyira. Ma lesz egy jó nemsokára, mert Ed Sheeran jön, akit elég jó énekesnek tartok. Azt jó lenne megnézni.. lesz tábortűz és lampioneregetés is. A legnagyobb, hogy a tábortűz és a lampioneregetés egy időpontra van megadva. Hangulatos volt a múltkor a tábortűz, örültem, hogy tetszett nekik, hogy gitároztam, meg hogy énekeltem egy kicsit. Jól éreztem ott magam annak ellenére, hogy nem volt ott semmilyen ismerős. A lampioneregetést végül is kihagyhatom, mit ér az a cucc?
Pár óra elteltével visszamentem a sátramhoz, hogy egy kicsit kitisztítsam a fejemet, és hogy vegyek elő pár cuccot, mert akartam menni zuhanyozni, de megláttam Rachel-t és Cloe-t.
-Nahát, C - tártam szét a karjaimat.
-Szia - mondta, majd a tarkóját vakarva elment mellettem. Valami baja van velem? Mintha most egy kicsit távolságtartó lenne.. mondjuk, mindig az volt.
-Megvan már? - türelmetlenkedett Cloe, gondolom kerestek valamit.
-Ti jöttök a koncertra? - szólaltam meg mosolyogva.
-Nem hinném, valószínűleg sok barom lesz ott - válaszolta C kissé flegma stílusban, majd Rachel meglökte.
-A múltkor is sok volt, kibírtad, nem?
-Aha, de az Calvin Harris volt - érvelt.
-Ez pedig Ed Sheeran - mondtam, ezzel megpróbálva győzködni Őt.
-Ó, Ed lesz? Úgy látszik, nem néztem át jól a szórólapot.. Ez esetben talán - mondta már nyugodtabb stílusban. Hangulatváltozása szórakoztatott, ezért elmosolyodtam.
-És te jössz a lampioneregetésre, Will? - szólalt meg Rachel is, mire Cloe csúnyán nézett rá.
-Nem hinném, valószínűleg sok barom lesz ott, akik elhiszik, hogy amit kívánnak, beteljesül - érveltem gúnyolódva. Cloe oldalra nézett zavartan, olyan volt, mintha egy kicsit megbántottam volna. Aggódóan néztem rá, de rám se hederített. Lehajtottam a fejem, majd előkaptam egy felsőt meg egy rövidnadrágot. Már épp akartam indulni, de..

*Cloe szemszöge

Nem! Nem szabad Őt közel engednem magamhoz, semmiképp sem! Ezt nem tehetem meg!
-Will - szóltam utána, mire hátra nézett. -Ott leszek a koncerten.
-Jó - az eddig aggódó arckifejezés mosolyra váltott át, majd önelégült fejjel ment tovább. A kis..
Rachel rám nézett és elmosolyodott.

-Mi van? - forgattam meg a szemeimet.

-Semmi - vigyorgott. Talán nem kellett volna. Basszus, Ed Sheeran, ha nem bírnám a zenéidet, most nem lennék ilyen helyzetben. Will rossz. Átveri a lányokat. Van rá oka, de mi lehet az? Alig ismerem Őt, de már nyomul, ráadásul meg is csókolt. Szentségtelen állat, hogy tehet ilyet? Majd a következő alkalommal, mikor látom, úgy megölelem, hogy.. Várjunk, mi van? Megölelem? Mi van velem? Arra gondoltam, bunkó leszek vele, vagy beszólok neki.. Áh, mindegy. Mostanában az agyam is és a szívem is életre kelt.

-Láttad? Az arckifejezését.. - szólalt meg Rachel még mindig azt a hülye papírt keresve. 

-Mi? - néztem rá értetlenül.

-Will-nek az arckifejezését. Mikor az volt a válasza, nem hinné, hogy jön a lampioneregetésre, mert valószínűleg sok barom lesz, akik elhiszik, hogy beválik, amit kívánnak. Te ekkor elfordítottad a fejed, és látszólag besértődtél, mert valószínűleg te is elhiszed, hogy beválik - mosolygott.

-Hiszen, te is elhiszed - mérgedtem fel.

-Nyugi. Szóval, akkor eléggé aggódó arckifejezése volt, azután lehajtotta a fejét. 

-És? Te bevetted, hogy aggódik értem, csak mert egy nagyon kicsit besértődtem egy mondatára? Hülyeség, ezért én még miattad sem aggódnék - érveltem valószínűleg okosan. Nem fogom bevenni. Will átverne engem is. Egyelőre, azt hiszi, tetszem neki, de ezt csak azért érzi, mert én nem ugrom a nyakába úgy, mint a többiek.
-Nem találom - szólalt meg Rach.
-Mit? - kérdeztem.
-Hát, amiért eleve jöttünk.. a bakancslistás papír, tudod.. - emlékeztetett, majd egy "jaaa"-val lezártam a reakciómat. -Emlékszel még belőle valamire? - kérdezte tehetetlenül.
-Nem áll meg az élet, ha nem találjuk a papírt, hiszen nem muszáj megcsinálnunk őket. Egyébként, én az ingyen öleléses táblára emlékszem..
-Remek, akkor segíts találni egy táblát - mondta, majd feltápászkodott. -Meg egy filcet - tűnődött el.

***

Sikeresen találtunk egy táblát, amire a filccel - amit szintén találtunk - ráírtuk, hogy 'free hugs'. Először tök hülyeségnek tartottam, mert azért idegeneket ölelgetni kicsit furcsa, de aztán belejöttem, ellazultam, és rájöttem, hogy valójában jó poén. Ahhoz képest, elég sokan jöttek oda hozzánk, lányok, fiúk egyaránt (igazából a legtöbb fiú volt). Sokan le is fényképeztek minket, és ketten is nyomtunk egy szelfit, ami landolt pár közösségi oldalon is. Miután bedobtuk az ötletet, már nem csak mi voltunk azok, akik a táblát lóbálták, többen jó ötletnek tartották. Voltak olyan elvetemültek is, akik a free (ingyen) alá oda írták, hogy 'csak öt dollár'. Nem baj, szerintem ilyenek is kellenek. Észrevettem, hogy sokan valami színes zacskókat árulnak, aztán eszembe jutott. A neten láttuk, hogy azért 'Színek fesztiválja', mivel vannak ilyen színes porok, amiket a levegőbe, és sokszor egymásra dobálnak, így olyan.. színes lesz minden. Kivéve, ami nem. Igen, ez értelmes volt. Nem értettem, eddig miért nem osztogatták, hiszen eddig is voltak koncertek. Mindegy, ez a fesztivál nem a legjobb, de legalább jól érezzük magunkat. Nincs gond, nem unatkozunk, feltaláljuk magunkat, akárhogyan is. Szóval, épp egy fiúcska ölelt meg - aki nem sajnálta a perceket, sokáig ölelgetett - mire felbukkant valaki. Valaki, akit nem akartam, hogy jöjjön. 

-Jöttem, hogy megöleljelek - vigyorgott szélesen Will.

-Te nem kapsz - néztem rá bunkón.

-Miért ne kapnék? Ingyen ölelés, az elvileg mindenkinek jár - szomorodott el.

-De te nem érdemled meg - válaszoltam, majd eltoltam, és következőleg egy aranyos lányt öleltem meg, aki a fülembe súgta, hogy öleljem meg a srácot. Hogy mi van? A világ ellenem van, ez nem ér!

-Addig fogok melletted állni, és boldogítani téged, míg nem adsz egy ölelést - vigyorgott újra, mikor eszébe jutott a szerinte pompás terv. 

-Felőlem - vontam vállat, majd arrébb mentem pár métert. 

Nem sokáig csináltuk tovább az ölelgetéseket, mert egy bizonyos idő után meguntuk, és hagytuk a fenébe. Will továbbra is követett.. 

-Nem csinálhatod ezt velem sokáig - futott utánam.

-Miért nem? - nevettem.

-Tudod - állított meg. -, lassan vége a fesztiválnak, kevesebb, mint két nap, és több, mint valószínű, azután már nem látjuk egymást - nézett rám komolyan, miközben a tarkóját vakarta. Tudtam, teljesen tisztában voltam vele, és a szívem mélyén talán még szomorú is voltam miatta, de nem tehettem meg ezt a luxust, hogy ilyenen aggódjak.

-És? - vágtam amolyan 'kit érdekel' fejet megvonva a vállam, majd tovább haladtam.

-Téged tényleg nem érdekel, vagy csak jól tetteted? Azt mondtad, egy kicsit bírsz - mondta utánam lépkedve, majd megálltam.

-Igen, bírlak. Jó fej vagy velem, néha kedves is vagy, azt hiszem, megértesz engem, és nem üldöztelek el a dührohamommal - vázoltam le kapcsolatunkat, ami kialakult pár nap alatt. -De.. ennyi. Azt hiszem, ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy én keresselek. Az, hogy legalább egy kicsit is fontos lettem számodra a napokban, és úgy döntesz, látni akarsz még, az rajtad múlik. Soha többet nem futok senki után, jegyezd meg és gondold át - tartottam fel a mutatóujjam, majd hátat fordítottam.

-Látni akarlak - vágta rá. Elkerekedett szemekkel néztem magam elé. Azt hittem, ezen még fog gondolkodni, vagy úgy hagyja, és nem is találkozunk többet, de e helyett rávágta azt a két szót, ami megütötte a szívemet, és olyan hevesen kalapált, hogy nem tudtam, mihez kezdjek. Hirtelen az egyik színpadról megszólalt valaki. Azt hiszem, Ed Sheeran lehetett az. Igen, ő az, bemondta a nevét.. -Látni akarlak - ismételte, majd lágyan megérintette a jobb vállamat. Nem tudtam, mit szóljak, mozdulni sem tudtam. Felcsendült a Thinking out loud.. Miért, miért pont ez a szám?

-A kedvencem - néztem a földet, remélve, hogy hanyagoljuk ezt a témát.

-Nekem is ez a kedvencem - mondta, és mintha mosolygott is volna, de nem láttam. -Megyünk? - nyújtotta ki a kezét. -Ezúttal nem vesztelek szem elől, ígérem - vigyorgott, és még mindig várt a válaszomra.

-Menjünk - bólintottam kissé elmosolyodva, majd mit sem törődve a kinyújtott kezével, ami rám várt, elfutottam előle. Meglátjuk, hogy mennyire sikerül neki szem elől tévesztenie.. Várjunk, hova tűnt Rachel? 

-Nem láttad... - kezdtem, de Will félbe szakított.

-A koncertre ment Frenkie-vel - mondta mosolyogva. -Gyere máár, olyan jó ez a szám, és lemaradunk - nyafogott, majd megfogta a kezem. Szúrósan néztem rá, mire magához húzott.

-Mit csinálsz? - néztem rá ijedten, és feltűnt, hogy elég közel vagyunk egymáshoz.

-Itt is maradhatunk ketten, hiszen így is halljuk - mosolygott, mire majdnem megcsókolt, de nem engedtem. Lekevertem neki egy pofont. Mindig a legrosszabb pillanatokban akar megcsókolni, ráadásul utaltam is rá, hogy nem akarom. -Aúú, ezt miért? - fogta az arcát kelletlenül. -Ne haragudj, csak.. 

-Nem haragszom. De ha azt hiszed, bedőlök neked, akkor hülye vagy - mondtam bunkón.

-Nem verlek át, nem érted? - magyarázkodott. -Higgy, amit akarsz, de egyszer majd máshogy fogsz érezni irántam - mondta magabiztosan. -Amúgy.. tényleg bocs - enyhült meg. Rá hagytam ezt az egész 'majd egyszer máshogy fogsz érezni' és ezt az egész 'nem verlek át, te más vagy' dolgot. Elmosolyodtam, és magammal húztam a koncertre. Ekkor már egy másik szám szólt, de ez is jó volt. A tömeg közé vegyültünk, és szinte biztos voltam benne, hogy szem elől fog téveszteni, hiszen sok ember van itt, főleg nálam sokkal szebb lányok, így nem lesz nehéz. Ed Sheeran Don't számára ugráltam, miközben haladtam minél jobban előre. Észre vettem rengeteg embernél a színes zacskókat. Basszus, kellett volna vennem. Mindegy. És akkor Ed bele szólt a mikrofonba, hogy dobjuk fel a port. Felnéztem az égre, és akinél volt ez a színes micsoda, az feldobta. Olyan

gyönyörűen nézett ki.. megálltam. A por, amit mellettem dobtak fel, ráment a ruhámra, így az egyszerű fehér pólómból színes lett. Kicsit a hajamra és az arcomra is ment belőle. Feltartottam az egyik kezemet, és a tenyerembe hullott a por.

Will jelent meg mögöttem.

-Nem tévesztelek szem elől, szivárvány - röhögött, majd egy mozdulattal a képébe nyomtam a port, majd a maradékot a hajára szórtam. -Igazán.. kedves vagy - röhögött még mindig.

-Ezt megérdemelted a folyamatos bepróbálkozásaid miatt - üvöltöttem mosolyogva, majd hirtelen egy puszit nyomott az arcomra.

-Na gyere, előre viszlek - mosolygott, miközben megfogta a kezem. Az arcomhoz nyúltam, majd lenéztem a kezünkre. Miért vált ki belőlem érzéseket minden mozdulata felém? Nem akarom ezt érezni.. - gondolkodtam, miközben húzott előre. Mikor már eléggé elől voltunk, egy mozdulattal felrakott a nyakába. Fellélegeztem, mert ugye odalent nincs elég oxigén, amit belélegezhetek. Egy ideig gondolkodtam. Nem kéne éreznem iránta semmi ilyesmit, de mindig kihoz belőlem valami olyat, ami engem is meglep. Én pedig kihozok belőle olyasmit, ami Őt lepi meg. Hirtelen észrevettem valamit. Kibaszottul Will nyakában ültem mozdulatlanul, épp a másik kedvencem szólt Ed Sheeran-tól, nem énekeltem, csak egyetlen mozdulat nélkül üldögéltem, miközben Will egyik kezét szorítottam, hogy le ne essek. Hirtelen elengedtem, mire Will megfogta a másik lábamat is, hogy megtartson. Egy fesztiválon voltunk az egyik koncerten, az egyik sráccal, akit bírok. És ezzel nem volt semmi baj. Nem most kéne az érzéseimen gondolkodnom, jelenleg tombolnom kéne. Abban  a pillanatban akkorát üvöltöttem, hogy egy kicsit Will megijedt, és felnézett rám, amitől majdnem leestem.

-Jól vagyok, a legjobban - üvöltöttem neki mosolyogva, majd a dalszöveget üvöltöttem ezerrel, miközben dobálták fel  a színes porokat, így tele voltam  a szivárvány minden színével. Mikor vége lett a számnak, gyorsan körül néztem és megakadt a szemem Rachel-ön és Frenkie-n. Oda kiabáltam, majd hozzánk hívtam őket. Azonnal jöttek is, kézen fogva. Rájöttem, hogy nagyon illenek egymáshoz, és irtó aranyosak együtt. Ideértek hozzánk, a zene pedig újra elkezdődött, Will levett a nyakából, és mind a négyen együtt tomboltunk. Később Will másik haverja is csatlakozott.

***

Miután vége lett a koncertnek, kezdődött a tábortűz, tíz perc múlva pedig a lampioneregetés. Mi hárman, Will és a haverja nélkül elmentünk a lampioneregetésre, mivel Ők a tábortűzre akartak menni. 

-Tényleg nem zavarok? - kérdeztem Rachel-t már tizedszerre.

-Dehogy zavarsz - mosolygott. -Nem küldenélek el, már a lampiont is megvetted, de állandóan körbe nézel.. látom, hogy szívesebben lennél a tábortűznél Will-lel...

-Mi? Dehogyis! - ellenkeztem felháborodva.

-Figyelj, itt nem éreznéd jól magad, legalábbis velünk nem.. nyomasztó lehet, hogy itt cukizunk, te pedig szinte egyedül vagy. Megígérem, mindent bepótolunk, miután haza értünk, de.. addig is, élvezd ki, amíg láthatod Will-t - mosolygott. -Ne feledd, nem biztos, hogy újra látod - emlékeztetett.
-De utállak ezért - mosolyodtam el, majd megöleltem.
-Okos légy, és Cloe - kiabált utánam, mire hátra néztem. -, egy csók nem a világvége - vigyorgott, mire megforgattam a szememet és a tábortűzhöz futottam.