08. rész - Már tudod a nevem?

(..) visszafordultam a tömeg felé, és rájöttem, hogy már csak hárman vannak előttem, és már tölthetem is meg a megvásárolt vízipisztolyomat. Miután végre sorra kerültem, és raktam is bele vizet, kimentem a mosdóból, és indulhatott a buli. 

*Will szemszöge

Aaron-nel és Frenkie-vel mellettem indultunk útnak, keresni egy jó teret, ahol csak fű van, és simán vizeskedhetünk. Ezt a helyet hamar meg is találtuk, a Kettes színpadnál. Igazából ma este lesz itt egy koncert is, meg tegnap is volt, csak tegnap abszolút nem volt kedvem rock balladákat hallgatni, márpedig tegnap ilyen zenéket lehetett hallani egész este. Ma viszont egy egész jó dj látogat el ide, és éjjelig szólatja a mixeket. Szeretem a tuc-tuc zenéket, szóval a ma estével nem lesz semmi bajom. 

Tehát, a Kettes színpadhoz vegyül minden olyan alak, aki szeretett volna egy kicsit szórakozni, meg vizeskedni. Egy pántos, fehér, feliratos pólóban és egy fekete rövid gatyában voltam, a napszemüvegem még mindig rajtam csüngött. Levettem a papucsomat, ami rajtam volt, majd mezítláb kezdtem el szaladni Aaron felé, és egy ujjnyomással megnyomtam a pisztoly gombját, és lespricceltem a haveromat. Sokan még a mosdóknál várakoztak, de mi nem várhattunk rájuk, hiszen a háromnegyedjük már a terepen volt, és várakozott. Nem értettem, miért. Miközben Aaron-nel és Frenkie-vel nagyban szaladgáltunk, mint valami őrült gyerekek, akik soha életükben nem csináltak ehhez hasonlót, egy srác érkezett a körünkbe egy nagy rádió-félével. Lerakta a színpadhoz, majd megnyomta a gombot, és a zene üvölteni kezdett maximum hangerővel. Most már értettem, hogy mire várnak a többiek, ugyanis, mikor elindult a zene, mintha kitört volna a nemtudomhányadik világháború, és mindenki felkapta a pisztolyát vagy a lufiját vagy bármi mását, és elindult az igazi buli. Sigmától a Nobody to love szólt, és a refrént mindenki ezerrel énekelte, miközben egymásra dobálták a vizes lufikat, és spricceltek a vízipisztollyal. Annyira furcsa volt az egész, talán úgy éreztem, máshol nem is lehettem volna, olyan jó volt ott lenni. Érezni lehetett azt az igazán jó hangulatot, amiben mindenki énekel, bulizik, és legfőkébb jól érzi magát! Nem volt senki olyan, aki nem így tett volna, ide mindenki azért jött, hogy bulizzon. Egyre többen csatlakoztak a már így is tömegnek mondható csapathoz, egyre több pörgős zene futott le perceken belül. Mezítláb futkároztak az emberek ide-oda nevetve, és megfeledkeztek minden problémáról. Az egész egy filmbe illő pillanat volt. Elindult Chris Brown és Deorro száma, a Five more hours, mindenki üvöltözött és mosolygott. Nem bírtam betelni az emberek hálás pillantásával. Belemerültem az egész vízipisztolyos játékba, és észre sem vettem, hogy Cloe és Rachel is csatlakozott a játékhoz. Még mindig haragudtam egy kicsit azért, amit mondott Rachel-nek rólam, de most nem az a pillanat volt, ahol veszekednem vagy haragudnom kellett volna bárkire is. Ők is elhülyültek, és látszólag jól érezték magukat, sokszor beszélgettek is néhány emberrel, valamelyiket meg is ölelték, valószínűleg már ismerték, vagy most ismerkedtek meg velük. Nem értettem, miért figyelem annyira őket. Vagyis.. főleg C-t, de ez nem számít. Vége lett a lejátszott számnak, majd elkezdődött Martin Garrixtól és Ushertől a Don't look down, amire már annyira jól érezték magukat, és annyira megmozgató volt a szám, hogy a lányok elkezdtek táncolni, a fiúk meg állandóan rájuk spricceltek. C leállt, és a lányokat kezdte nézni, gondolom azért, mert valójában elég jól táncoltak. Megragadtam a pillanatot, elkezdtem felé futni, úgy tettem, mintha abszolút nem figyeltem volna, mintha a zenére lépkedtem volna, és egyetlen mozdulattal elkaptam, és leterítettem a vizes fűre. Ijedtében sikított egy kisebbet, majd röhögött. A fűben feküdt csurom vizesen, én pedig fölötte voltam szintén vizesen, a vízipisztolyok pedig mellettünk pihentek.

-Mit csinálsz? - nézett mélyen a szemembe.

-Hmm, most épp pihenek - vigyorogtam.

-Mikor akarsz leszállni rólam? - nevetett.

-Mi ez a sok kérdés? Majd, ha úgy látom jónak - mosolyodtam el, mire egy pillanat alatt, mikor nem számítottam rá, megfordított minket, így ő volt felül.

-Na, és most mi van, macsó gyerek? - röhögött még mindig, majd kezdett feltápászkodni, de megfogtam a karját, lerántottam a földre, majd újra fölé kerültem. 

-Semmi, élvezem a fesztivált - kacsintottam, mire megint elnevette magát.

-Fura vagy - mondta, majd kikászálódott alólam. 

A fűre néztem, ahova ledobtuk mind a ketten a vízipisztolyunkat, de egyik sem volt ott. A zene még mindig üvöltött, a társaság még mindig jól érezte magát, már majdnem mindenki táncolt és énekelt, miközben bevizezték egymást, és egyszerűen lehetetlennek bizonyult megtalálni a miénket, mert mindössze kétszínű vízipisztolyt árultak; a lányoknak pirosat, a fiúknak kéket. Tehát bárkinél lehettek a vízipisztolyok. 
-Ne már - szomorodott el. -Akkor most nincs vízipisztolyunk, és már az árus is kifogyott.. pedig tök jól szórakoztam - nézett körbe a saját játékát keresve.

*Cloe szemszöge

A Hármas színpadnál sétálgatva Rachel-lel sok mindent észleltünk. Az egyik az volt, hogy dög meleg van. A másik, hogy unatkozunk. A harmadik pedig, hogy körülöttünk mindenki a szokásosnál is gyorsabban futkározik. Vajon, mi az, ami tervezőben van? Rachel-lel mosolyogva egymásra néztünk, majd megszólítottuk az egyik rohangáló srácot.
-Mondd, mi ez a nagy rohangálás? - néztem rá kérdőn.
-Vízipisztolyokat lehet venni pontosan ott - mutatott jobbra -, meg még két helyen. Ne hagyjátok ki, jó móka lesz! - mosolygott, majd elviharzott. Ahogy kimondta, körbe néztünk, és valóban, majdnem mindenkinél vízipisztolyokat láttunk. 
Jobbra - amerre mutatott a srác - elindultunk a játékszerekért, hogy vegyünk kettőt. Két ugyanolyan piros színűt választottunk - nagyon nehéz választás volt, hiszen a fiúk kék, a lányok pedig piros szín között 'választhattak' -, megvettük őket, majd a mosdók felé szaladtunk, ahol kígyózó sor állt a fiúknál, lányoknál egyaránt. Beálltunk a sor végére, és beszélgetve vártuk ki a sorunkat. Miközben ácsorogtunk várakozva, megpillantottam Will-t a haverjaival. Épphogy csak rá néztem, el is kaptam a fejemet. Hirtelen Rachel elkezdett kuncogni, majd a fülembe súgta, hogy 'ez aranyos'. Gúnyosan nevetni kezdtem, majd komoly arcot vágtam, és egy 'fogd be' szólással elcsitítottam. Viszont azt nehéz volt nem észrevenni, hogy az egyik haverja vadul integetve, hangosan ránk köszöntött.
-Sziasztook - vigyorgott a kezét lóbálva. Ó, de kis aranyos! Mosolyogva visszaintettünk, mire a srác megbökte Will-t és ő is integetett nekünk. Haha, már most bírom ezt a tagot! Rachel újra súgott a fülembe valamit, amit először nem hallottam, majd kicsit hangosabban megismételte, és rájöttem, azt mondta, 'helyes az a srác'. Mosolyogva ránéztem barátnőmre, de neki eszében sem volt rám nézni, inkább Will haverját bámulta.
-Na ne - fogtam a fejem mosolyogva.
-Mi aaaz? - nézett rám.
-Egy Will-fajtával nem ajánlatos összejönni - kacsintottam. Bár nem is értettem, miért mondtam ezt, hiszen még én sem tudtam annyira, hogy milyen valójában ez a srác. Mire sorra kerültünk, Will és a haverjai már rég felszívódtak, de ez nem is volt lényeges. Nem tudtuk, hol lesz ez a kis játék, de mikor végre sorra kerültünk, hirtelen a nagy zajban irtó hangosan kezdett el szólni a zene. Rachel-lel mosolyogva néztünk egymásra, bólintottunk egyet, majd egyszerre indultunk el a zene felé. A Kettes színpadnál akkora tömeget láttunk, hogy gondoltuk, csak ez lehet az, hiszen máshol csak néhányan vannak. Nagy volt a terület, nem volt nehéz elkerülni valakit, és nekem ez nem sikerült. Megpillantottam Will-t, ahogyan nevetve spricceli a vizet az egyik haverjára. Rachel kezdésképpen a hajamra spriccelte a vizet. Felé fordultam idegesen, majd elnevettem magam, és teljes erőből megnyomtam a pisztoly gombját, Rachel pedig csurom vizes lett. Egy jó fél óráig így játszadoztunk, miközben sikongattunk, meg hülyeségeket beszéltünk, majd néhány lány elkezdett táncolni. Annyira jól nyomták, muszáj volt megállnom, hogy megnézzem őket, de mire észbe kaptam, a földön feküdtem, a vízipisztoly kicsúszott a kezemből, és egy kis sikoly hangzott el tőlem. Will leterített a vizes fűre úgy, hogy majdnem rajtam feküdt. Na, ezt gondolni sem mertem volna. 

-Mit csinálsz? - néztem őt zavartalanul.

-Hmm, most épp pihenek - vigyorgott. Ettől a vigyortól a hideg is kirázott, annyira jól el tudta játszani.

-Mikor akarsz leszállni rólam? - néztem még mindig őt nevetve.

-Mi ez a sok kérdés? Majd, ha úgy látom jónak - hülyéskedett nevetve. Gondoltam egyet, majd minden erőmet belevetve megfordítottam az állást, ezúttal én voltam fölötte.

-Na, és most mi van, macsó gyerek? - röhögtem, mintha én nyertem volna. Elkezdtem felállni, de mire teljesen a lábamra érkeztem volna, Will elkapta a karomat, és újra lerántott, újra fölöttem volt. 

-Semmi, élvezem a fesztivált - kacsintott, majd kinevettem őt. 

-Fura vagy - mondtam, miközben felálltam. 
Az emberek még mindig ugyanolyan jól érezték magukat, ordítoztak, énekelgettek, táncoltak, vízipisztolyoztak.. Jó volt a hangulat. Éppen a Tsunami ment, a szememmel Rachel-t kerestem, mikor megláttam Will haverjával, megnyugodtam, majd Will felé pillantottam, aki a földet pásztázta. A fűre néztem, majd eszembe jutott..
-Ne már - szomorodtam el, hiszen a vízipisztolyok már nem voltak ott. -Akkor most nincs vízipisztolyunk, és már az árus is kifogyott.. pedig tök jól szórakoztam - néztem körbe a pisztolyt keresve, de reménytelen eset volt, minden lánynak ugyanolyan volt, sőt még több fiúnak is olyan volt. Will rám nézett, majd elmosolyodott.
-Min mosolyogsz? - figyeltem minden mozdulatát, közeledett felém. Visszatartottam a lélegzetem, majd hosszan kifújtam.
-Ez az én hibám - tette a vállamra a kezét. -, szóval megkeresem, de nem ígérhetek semmit - nézett rám mosolyogva.
-Hé, Will - szóltam, mikor már indult volna a kincskereső útra.
-Már tudod a nevem? - nevetett gúnyosan.
-Ó, ne már! Részeg voltam, azután pedig álmos! Nem hibáztathatsz! - nevettem, miközben reflexszerűen megfogtam a karját. Nem értettem, miért, ezért azonnal el is engedtem. -Nem muszáj megkeresned, csak egy játék - néztem rá komolyan.
-És mi van, ha meg akarom keresni? - nézett vissza. -Lehet, hogy hülyeség, de a tiéd volt, és az én hibám, hogy eltűnt, szóval alap, hogy megkeresem - mosolyodott el, mire hálásan néztem rá.
-Köszönöm - mosolyogtam szélesen. Nem értettem, miért akarja annyira megkeresni. Nem értettem, hogy ettől miért lettem boldog. Nem értettem, miért akartam a közelében lenni. Nem! Megkeresem Rachel-t! Nem! Nem tehetem, jól érzi magát azzal a sráccal.. Csak úgy elindultam arra, amerre csak vitt a lábam, pontosan a zene ütemére. Meglepődtem, mikor sokkal kevesebben voltak mindenhol, mint eddig. Mondjuk valószínű, hogy az a sok ember a Kettes színpadnál vízipisztolyozik. Igazából már nem is volt olyan meleg, sőt, már kezdett lehűlni a levegő. Jó ég! Hol a telefonom? Nem hívtam fel apát és a nagyit! Ó, basszus!
Azonnal a sátrak felé vettem az irányt, és már rendesen rohantam, mert tudtam, mennyire aggódik értem apa, hogy milyen ideges lesz, mikor felhívom így egy nap után, és képzelem, mennyi nem fogadott hívásom lehet! Kotorni kezdtem a táskámban, ahol milyen érdekes, a táska legmélyén volt a telefon, szóval feltúrtam az egészet, de legalább meglett. Tíz nem fogadott hívás, öt üzenet. Annyira nem nagy gáz, volt már több is.. Egyszer hívott Rachel, azután üzent is, ez azt hiszem tegnapi, mert az írása alapján idegesen kereshetett engem. A többire nem jutott időm, ideges voltam, hogy kiment a fejemből, ezért azonnal tárcsáztam aput.
Jason: Na, végre már! Azt hittem, történt valami!
Cloe: Juj, ne haragudj, apuu! Totál kiment a fejemből, egy kicsit eseménydúsak a napjaim..
Jason: Tudod, hogy nem haragszom, csak aggódtam! Megértelek, mivel szórakozni mentél oda, nem azért, hogy engem hívogass. Gondolom akkor a nagyit sem hívtad fel..
Cloe: Mmm, nem igazán.. De amint lerakom, hívom is, ígérem! Hogy vagy? - kérdeztem reménytelenül, hiszen rájöttem, hogy lemerült a telefonom, és kikapcsolódott. Basszus..
Elkezdtem futni, keresve valami feltöltőpontot. A legközelebbi színpad a Négyes volt, ahol nem messze azonnal megtaláltam a bódét, ahova be lehet adni, hogy feltöltsék. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen? Még kellene beszélnem a nagyival és apuval is válthattam volna pár szót.. Ó, megvan! Elkérem Rachel telefonját. De hol van Rachel? A keresésére indultam, mikor belebotlottam valami srácba. Először mikor megláttam, mintha idegent bámultam volna, majd mikor tovább néztem, rájöttem, hogy ismerem őt. Matt, a magas srác tegnapról!
-Szia - mosolyodtam el, mert valahogy mindenkibe belebotlottam, de a bandát, akikkel az elején lógtunk, azokba valahogy sosem.
-Cloe, szia - mosolyodott el ő is. -Bocsi, hogy tegnap nem vártunk meg titeket, a többiek már nagyon türelmetlenek voltak.. Örülök, hogy látlak - nézett le rám aranyosan.
-Nincs semmi gond, nagy sor volt a mosdónál, és találkoztunk két jófej lánnyal, és végül velük mentünk bulizni.. Én is örülök neked, egyébként - vigyorogtam, mert tudtam, hogy most el fogom rontani a pillanatot. -Nincs véletlenül nálad a telefonod?
-Ööm, de, itt van - mondta. -Ja, hogy adjam oda? - nevetett.
-Ne haragudj, az enyém totál lemerült, és még fel kéne hívnom az otthoniakat, mert idegesek lesznek..
-Értem, semmi baj, tessék - mosolygott, majd átnyújtotta a telefont, amit szó szerint kikaptam a kezéből, és rögtön bepötyögtem apa számát. Pár másodpercig csak csengett, majd felvette.
Jason: Haló?
Cloe: Apu, én vagyok az! Nagyon bocsiii, lemerült a telóm telefonálás közben, és be kellett adnom egy feltöltőpontba, hogy feltöltsék..
Jason: Semmi baj, kicsit aggódtam, de akkor örülök, hogy nincs semmi bajod. Nagyit már hívtad?
Cloe: Nem, te voltál az első, és gyors leszek, mert az egyik haverom telefonjáról hívlak. Szóval, nagyon jól szórakozom, nagyon hiányzol, holnapután már megyünk haza, és eskü, soha többet nem lesz ilyen, de én most leteszem, és felhívom gyorsan a nagyit. Holnap hívlak, mikor felkelek! Szia, szeretlek.
Jason: Rendben, vigyázz magadra! Szia, én is! - mondta, majd letettem.
-Még.. egy perc, rendben? - néztem Matt-re.
-Hogyne - mosolygott.
Nagyi: Haló?
Cloe: Mama! Szia, mama, az unokád vagyok, Cloe!
Nagyi: Az én unokámnak megvan a mobilszáma, szóval te biztos nem ő vagy!
Cloe: Mama, a haverom telefonjáról hívlak, mert az enyém lemerült.
Nagyi: Jó! A vízben merült el? Mert akkor tudok egy jó módszert, hogy miután kiszedted, hogy szárítsd ki...
Cloe: Nagyi, nem esett bele a vízbe, csak lemerült az akkumulátor.. 
Nagyi: Jó, de ha ez történne, csak szólj! Légyszíves még ma hozd át a kötényemet, amit múltkor apád kölcsönkért, jó?
Cloe: Egy fesztiválon vagyok, apu nem mondta?
Nagyi: Cloy, megesküszöm arra, hogy tegnap láttalak valamelyik vonatban..
Cloe: Mert tegnap jöttünk ide, vonattal!
Nagyi: Kivel? Találtál magadnak valami legényt? Jaj, miért nem mutatod be nekem? Hát, én már nem is számítok?
Cloe: Kérlek, nyugodj le, Rachel-lel jöttem ide, és nincs semmi legény..
Nagyi: Ki az a Rachel? Nem is mondtad, hogy meleg vagy!
Cloe: Úristen, mama! Figyelj, Rachel a legjobb barátnőm, tudod, akit kiskorom óta ismerek, és nálunk lakik.. figyelj, én most leteszem, oké? Remélem jól vagy, de jobban lennél, ha bevennél valami tablettát!
Nagyi: Már veszem is be, kincsem. Jól vagyok, te is jól legyél, na szevasz! - rakta le. Hű, a nagyi egy kicsit zizi.. Remélem, segítenek neki azok a tabletták..
Visszaadtam Matt-nek a telefont, majd elindultam volna a másik irányba, de Matt megfogta a karomat. Nem bírom már, tényleg mindenki a karomat fogdossa!
-Mi az? - néztem rá idegesen.
-Köszönöm vagy ilyesmi? - nevetett.
-Ja, igen. Köszi - erőltettem egy mosolyt magamra. Jó volt ez a nap, mert tényleg jól éreztem magam, de most már csak ide-oda rohangálok, és azt sem tudom, hol van a fejem. Vagy, hogy Rachel hol van.. Elindultam megkeresni Rachel-t. Újra ide-oda futkároztam, hogy megtaláljam barátnőmet, de nem sikerült.
-Rachel, bújj elő, tudom, hogy valahol itt vagy, csak nem talállak - gondoltam magamban. Ne már, tiszta kettyós leszek, ha még magamban beszélgetni is kezdek Rachel-lel..
Elmentem az Egyes színpadhoz, minden egyes ponton körül néztem, majd mentem a Ketteshez, majd a többihez, de egyáltalán semmi életjel. Viszont belebotlottam néhány ismerősbe Rachel helyett..
-Szia, kislány - jött felém Doug, aki tegnap két whisky-t vett magának, és nekem nem adott belőle. Szerintem szégyellhetné magát össze-vissza.. Mondjuk, aztán már nem szenvedtem hiányt az alkoholban.. mindegy.
-Ne hívj kislánynak - forgattam szemeimet. -Kérlek, ne most, jó? Sőt, máskor sem! Nincs időm rád, már ne is haragudj! - szóltam idegesen, majd elindultam volna, de elém állva megállított. Végre valaki, aki nem a karomat ráncigálja..
-Ne kapd fel a vizet - vigyorgott. -Csak társaságot kerestem. Nem tudod, merre vannak a többiek?
-Előbb láttam Matt-et a Hármasnál - mondtam az infót, majd köszönés nélkül elmentem. Egyre esteledett, szóval jobb lett volna, ha minél hamarabb megtalálom. És akkor újra megbotlottam valakiben, akire nem számítottam, és nem is vágytam.
-Cloe - mosolygott Will, majd újra megforgattam a szemeimet. -Látom, nagyon örülsz a társaságomnak - nevetett, de nem szóltam semmit. -Van valami baj? - nézett rám ezúttal komoly arckifejezéssel.
-Nem, semmi komoly.. csak egy ideje nem találom Rachel-t - válaszoltam.
-Mióta nem láttad? Egyébként, én meg a vízipisztolyokat nem találom - mosolygott.
-Jaj, ne is gondolj rá, nem kell a vízipisztoly - röhögtem el magam. -Hát, ugye játszottunk, és én láttam őt az egyik haveroddal, aztán te mentél keresni a pisztolyokat én pedig a sátramhoz indultam, hogy felhívhassam az otthoniakat - mondtam.
-Jó, és arra nem gondoltál, hogy Rachel-t is felhívod? - nevetett, majd előhalászta a zsebéből a telefonját.
-Ó, dehogynem. Csakhogy, a telefonom lemerült, és beraktam a feltöltőpontra, azt hiszem, már mehetek is érte. Esetleg.. el akarsz jönni velem? - néztem rá feszülten.
-Én? Ömm, persze - mosolyodott el meglepetten. Na, azért annyira nem meglepő, nem vagyok én annyira bunkó.. vagy mégis?
Szóval, eljött velem a feltöltőpontra, ugyanis én hülye, majdnem az egész család telefonszámát vágom fejből, viszont a legjobb barátnőmét nem tudom, tehát nehéz lett volna beírni Will telefonjába.